Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Borsiczky Oszkár: Polyhymnia

phoniának, azaz két, három s több egyenrangú, mellérendelt szólam fonódásának. Századokon át a polyphoniában alakult ki a többszólamuság {a homofonia, az összhangosítás későbbi eredetű) és különösen a németalföldi iskolában túlságos mesterkéltséggé fajult, ami a liturgikus szöveg szellemének nem felelt meg. Ä pápa fölhívására ezzel a technikázó, egyháziatlanná fajult irányzattal reformátorként szállt szembe a zeneművészet egyik legtehetségesebb, legtermékenyebb képviselője, Palestrina, római karmester (f 1594). ö apolyphoniát leegyszerűsítette, kikristályosította s mély zenei szellemmel töltötte be. Zenei alkotásai a fenséges stilusnak örökértékü mintaképei. A 14. században Francia- és Angolországban a zsoltáréneklésnek sajátos módja alakult ki, melyet falso bordoné-nak neveztek;. A felső hangot t. i. quart és sext hangokkal kisérték (pl. g ) s e minthogy így az alaphang a basszusban hiányzott, ez a kiséret falscher Bass, falso bordone nevet nyert. Az avignoni fogság után 1377-ben Rómában is meghonosult a falso bordone. Nem nehéz elgondolni, hogy úgy a polyphoniában találkozó konsonans hangok, mint a falso bordone sext accord ja az összhangosításnak útját egyengetik, ami a modern zenének egyik főtényezője. A végleges összhsngosító rendszer kialakulása azonban már a 18-ik századba is belenyúlik. A 16-ik században két világi zeneműfaj kezdett kialakulni: az oratórium és opera. E két drámai testvérműfaj kezdetleges formái szintén a liturgiában és az ahhoz fűződő miszteriumi játékokban keresendők. Maga a liturgia is dramatikus jellegű a szertartást végző pap, soloénekesek és karok váltakozó szereplésével. A nép épülésére a 10—12. században keletkeztek a miszteriumi játékok (betlehemi, passioelőadás stb.) hasonló szerepbeosztással. Ezeket eleinte a templomban, később a világi elem belevegyülése miatt egyházi tilalomra a templomon kivül az előtéren vagy más alkalmas helyen tartották meg. Az pratoriumban mai napig megmaradt a vallásos tárgy, az opera ipedig egészen világi mitológiai és hőstörténeti térre ment át és a megzenésítést szinielőadással kapcsolta egybe. Ezekben a műfajokban a hangszeres kiséret fokozza az énekék hatását, kitölti a közöket, mig az egyházi ének hivatalos kísérője az orgona. De a hangszeres kíséret is behatol a templomokba. Vannak már a 17-ik századból származó motetták, ami a karének/ legrégibb műformája, obligát zenekisérettel. Menzurális beosztás, szólamfüzés, összhang, zeneműformák, hangszeres kiséret, egyszóval a modern zene minden tényezője így bontakozik ki fokról-fokra az egyházi istentisztelet szertartásaiból s a liturgikus énekből. így alakul át idővel tisztán hangszeres, abszolút instrumentális zenévé, mely a 19. század elején éri el aranykorát s teremti meg a modern zene szépséges műfajait: a kamarazenét, koncertet, szimfóniát s $ többi grandiózus műformát, melyeknek utolérhetetlen mintaképei, a zenei szép stilusnak megteremtői: Haydn, Mozart és Beethoven.