Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Valló István: Szemlénkről és az új vidéki folyóiratokról

szóljunk szándékainkról s ép a megértés teljessége kedvéért ismételjük azokat a szempontokat, melyekkel Szemlénket elindítottuk. Megindulásunkkor azt irtuk, hogy Szemlénk városunk múltjával és jelen életével kivan foglalkozni. Tárgyunk tehát: városunk. Városunk anyagi, szellemi, társadalmi élete, annak múltja és a jelen problémái. Elsősorban tehát mindaz, ami ezt a helyi életet érinti és érdekli. Ä múlt is. Mert annak ismerete nélkül gyökértelenül állunk a ima jelenségei előtt és félreismerhetjük a jövő feladatait. Ä múlt kutatásában azonban nemcsak a történelemtudomány egyetemes szempontjai kell, hogy vezessenek bennünket, mert nekünk értékelnünk kell a kutatásnál felszínre vetődő minden törmeléket, amelynek az egyetemes magyar történettudomány szempontjából talán már nincs is értéke, de városunk eletének és múltjának a imi szemünkben mégis értékes darabja és kiegészítője. A szintetizáló történettudós — természetesen — válogat. Jó hallanunk, hogy anyagunkból bőven menthet is s szóigálunk a magyar történelemtudománynak is. A válogatás és rendszerezés feladata a tudományé, a mi szerényebb célunk a kutatás, gyűjtés és szolgáltatás. Közvetlenül magunknak és a helyi életnek, közvetve az egyetemes tudományos törekvéseknek'. A hangsúlyt tehát a helyi vonatkozásokra helyezzük. Nem sorrendi kérdés ez, hanem programm. Programm. S büszkén valljuk, hogy ezzel úttörő szerepet vállaltiunk. Megindulásunkkor egyetlen magyar vidéki város sem volt, amely tudományos folyóiratot szentelt helyi kultúrájának. Voltak vidéki folyóiratok, de vagy nem emelk'edtek fel arra a nívóra, amely a tudományos körök érdeklődését kiválthatta volna, vagy a kétségtelen magasabb tudományos tartalom országos célokat és szempontokat szolgált, helyit vagy tájkulturát csak esetleg és mellékesen. Megindulásunk idején két folyóirat jöhetett ebből a szempontból számításba: a Szegedi Szende és a Debreceni Szemle. A Szegedi Szemle — bár a lokálpatriotizmus elég gyakran megszólaltatta a helyi érdekeket — még sem volt helyi szemlének tekinthető, mert programmja általános jellegű: a vidéki város kultúrájának és a várospolitikának munikálása volt s a lap ehhez a programúihoz maradt következetes, amikor címét ledobta s az újra keresztelésben a Városkultára nevet vette fel. Nem hiszem, hogy a vidéki városok nyertek volna annyit ezzel, amennyit veszített Szeged azzal, hogy a Szegedi Szemle nem teljesedett ki igazi szegedi szemlévé. A Debreceni Szemle kétségtelen nyeresége a magyar tudományos életnek, de debreceni voltát csupán az okozza, hogy a debreceni egyetem tudósainak folyóirata. Debrecen számára is érték, mert az ott élő tudósok, ha akarnák sem tudnák elkerülni, hogy hellyel-közzel magával Debrecennel vagy környékiével ne foglalkozzanak, de programmjuk elsősorban az általános tudományos érték. Szemlénk volt az első — és ebben úttörő, — mely a táj kultúra művelését értékelte annyira, hogy annak szolgálatára egy tudomá-