Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Hellebronth Kálmán: Az ócsai és enesei Torkos-család

nemes Artner Katalint (Artner tábornok nagynénje), kitől született fia: Sámuel (1777—1838) Sopron várm. táblabírája és főpénztárosa, a soproni líceum egyik legnagyobb jótevője volt. Több mint 62.000 frt.-nyi vagyonát (szintúgy értékes apai könyvtárát és ikagylógyűjteményét) ösztöndíjra, tanárok, nyug. lelkészek és árvák segélyezésére hagyta. Arcképe a konvent nagytermét díszíti. Felesége Artner Magda volt, akitől — érthetően, a közeli rokonságira való tekintettel — gyermeke nem született s így a virágzó család ez ágon kihalt. Annál nagyobb virágzásnak indult a család a hires József testvéreinél, a nagynevű Andrásnak és Burgstaller Máriának Mihály és Mátyás nevü fiainál. Mihály a wittenbergi egyetem 'kiváló neveltje, a modori német egyházközség lelkésze, majd dunáninneni püspök, az 1791. pesti zsinat egyházi elnöke (arcképe közölve Payr cikkében); a zsinat vezérférf iáinak (Teleky József gr., Prónay László br., id. Ráday Gedeon gr. és Brunszwik József gr.) felkérésére a megnyitó imádságot és beszédet ő mondotta. 1801. szept. 2-án kihirdetett végrendelete szerint 1000 váltó forintot tesz le alapítványként Modorban, elsősorban családbeli, másodsorban modori születésű ifjak segélyezésére. (Felesége Hendl Erhard pozsonyi szenátor leánya, Regina.) Mátyás (és Schaeffer Erzsébet gyermekei közül említésreméltó Kristóf (1748—1821), ki kereskedő volt. Első neje Haari Krisztina, második felesége nemes Kőmives Katalin volt, kitől is születettt ifj. Mihály ismét nagy karriert futott be. Szül. 1792. Győrött. Harminc éves korában mosoni táblabíró, majd főjegyző és 'követ, s mint ilyen, tagija a »notarialis ligá«-nak, melynek tanácskozásaiban az ő szava volt a legnyomatékosabb (Horváth M. : Huszonöt {év Magyarország történetéből 1823—1848). Valamint tagja a vegyes házasságokat elválasztó perek birósága iránt szükségles törvényjavaslat elkészítésére kirendelt bizottságnak. 1829-ben mosoni első alispán, 1836-ban követ, kir. tanácsos, majd helytartótanácsos. 1840-ben kir. biztos Szatmár megyében, 1842. előterjesztő udvari tanácsos a m. 'kár. udvari kancelláriánál és kir. biztos Mosón megyében. Fontos szerepe volt 1848-ban a felelős minisztérium kinevezésékor (Szögyény-Marich L. országbíró emlékiratai). U. i. résztvett a 48-iki dietalis bizottmány tanácskozásain, s egyizben a konferencia alatt, éjjel hivatta magához Lajos főherceg, egyéni nézetét tudni óhajtván. Véleménye döntő befolyást gyakorolt a felelős min. kinevezésére, amennyiiben a kinevezésre vonatkozó legfelső kézirat feltétlen kibocsátását szükségesnek tartotta. 1849. z helytartótanács másodelnöke, 1851. septemvir, a legfőbb törvényszék magyar osztályának elnöké, 1854. a Szent István-rend lovagja és 1861. a hétszemélyes tábla elnöke. Meghalt 1861. máj 23-án Budapesten. Fia ( Würtzler Ludovikától) : László (sz. 1835.) b. ü. miniszteri tanácsos, többször meg hatalmazott követ, aranysarkantyús vitéz, a Lipót-rend lovagja stb.