Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Jordán János: Győr kereskedelme és ipara
Az esztergályosiparról úgy emlékezik meg a feljegyzés, hogy : Győrött egy iparos állami gépeket kapott és igen szép eredménnyel igyekszik az Ausztriából behozott tömegárukat kiszorítani. A kosárfonó és szitakötő mesterség űzői tele vannak állandó panasszal, a háziipar ürügye alatt kontárkodók versenye miatt. Győrnek az ország legnagyobb seprügyára volt már az időben, amelynek forgalma abban az esztendőben a ciroktermés csökkenése és ígyi a cirok árának emelkedése folytán kedvezőtlenül alakult. Ez! a gyár az időben főleej és különösképpen ^külföldre szállította a termékeit, még pedig:" Franciaországba, Angliába, Németországba, Svájcba és Ausztriába, ahol a gyárnak a cikkei igen ikelendők, úgy, hogly a külföldi szükségletet alig tudja fedezni. A fésüsiparra is találunk feljegyzést, még pedig igen kedvező formában, mert : egy győri iparos az állam -által 'adományozott munkagépek segítségévél, a tömegtermelésre rendezkedett be és több budapesti és bécsi nagykereskedőcéget nyert meg vevőjének. A győri kerületnek jelentékeny bőrgyártó üzeme volt Tatatóvároson, ahol glacékeztyübőrt 6000 darabbal többet állítottak elő, mint az előző évben. A kefekötőipar súlyosan hanyatlott. A fonó- és szövőiparról szintén érdekes feljegyzéseket találunk. Megállapítják ezek a feljegyzések, hogy az általános ipari pangás dacára legkevésbbé kedvezőtlen a szövő- és fonóipar helyzete. Az érdekeltségek hagy súlyt helyeznek arra, hogy a |nernzetközi kereskedelmi szerződések megújításánál a textilipar érdekéi hathatósabb oltalomban részesüljenek. A feljegyzések szerinB a közös hadügyi minisztérium Magyarországra eső quótát győri gyáraktól szerezte be. A pápai szövő- és kikészítőgyárról megjegyzi, hogy ott 350 drb szövőszék működött, amelyek pamutfonalból 25.000 vég nyersárut állítottak elő. Ebből a mennyiségből 70<y 0 belföldön talált vevőre, 10o/ 0-ot Ausztriába, 20o/ 0-ot pedig az okkupált tartományokba exportáltak. A munkásviszonyolíat illetőleg az az észrevétel, hogy a gyárak erősen sinyÜk a szakképzett munkások, mesterek és művezetők hiányát. A hazai szőlészeti szakiskolákból kikerült növendékeknél, az érdekeltségek szerint, hiányzik a kellő gyakorlat és éppen ezért 'az a vélemény alakult ki, hqgyj a szakiskoláknak még egy harmadik tanfolyamra volna szükségük, amelyben csak a gyakorlati kiképzés lenne a főfeladat. < A kelmefestő- és fehérítőiparról azt olvashatjuk, hogy Győrött és az egész kerületben fejlődésben van és már több gőzerőre berendezett modern telep is működik. A selyemfonóipar a kerületben két modern berendezésű gyárteleppel van képviselve. Ezek közül a győri ez évben 290 magyar munkást foglalkoztatott és 14.591 kg selyemfonalat termelt 656.000 K értékben. A komáromi gyár csak ebben az évben helyeztetett üzembe és ezért csak 4707 kg selyemfonalat termelt ,197.000 K értékben. Termelésüket Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Svájcba és Amerikába exportálták. A komáromi gyár munkásainak száma 325, akiknek legnagyobb része magyar.
