Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Jordán János: Győr kereskedelme és ipara
azután az árukészletnek potomáron való elpocsékolása. Nagy a panasz továbbá a rossz inkassó miatt is. «• Érdekesen említik még a feljegyzések, hogjy; a hazai iparcikkek meghonosítása a 'kereskedők legnagyobb részének főtörekvése, azonban ez! a törekvés sok nehézségbe ütközik, részint a .'közönség előítélete, részint a kereskedők nagy részének az osztrák nagycégektől való függősége miatt. Az ipar helyzetéről is találunk feljegyzéseket. A győri kerületben nagyipari alkotás nem fordult elő. A kisipar pedig stagnált és iaz érdekeltek egyedül az önálló vámterületben és az ipar törvény revíziójában keresik a segítséget. Az ipartörvény módosítását sürgetik az egész vonalon és ebből is külön kiemelik a tanonctartás és tanoncoktatás kérdésének sürgős rendezését. A vasárnapi munkaszünet kérdése is állandó sürgetés tárgya. A pangás indokolására felemlítik, hogy a verseny a megengedett lialárokon túlmegy. Találunk olyan feljegyzést is, amely mint aggasztó jelenséget említi meg azt a körülményt, hogy az iparosság nem a saját erejében keresi a boldogulásnak alapfeltételeit, hanem az államtól várja a támogatást: szubvenciók, munkagépek adományozása és más formák alakjában. Ezzel szemben viszont később dicsérő megállapítást találunk, hojgy a győri kerületben 10 Iparos és egy faipari'szövetkezet kapott 50.825 K értékű munkagépet. n A kisiparosokról csak lehangoló és szomorú feljegyzések tárulnak elénk és csak ott lát a feljegyzés biztató -'jelet a {kisiparosság jobbsorsra fordulásának érdekében, ha a kisiparosok szövetkezetbe kezdenek tömörülni és az így egyesült erőben látja a kiutat. Érdekes megemlíteni, hogy már akkor is nagy harcot vivtak a kisiparosok képviseletének érvényrejutása érdekében. Már akkor is harcoltak a fegyencipar és vásárügy rendezéséért, valamint a kisiparosoknak a közszállításban való nagyobb részleltetéséért. Találunk egy rövidke feljegyzést a győri kisipar testületére nézve is, amely szerint az ipartestületek száma nem növekszik, mert dacára annak, hogy minden nagyobb községben meg volna a hajlandóság testületek alakítására, azonban a képesítéshez kötött mesterséget üző iparosok csekély száma és a testület fenntartásával járó anyagi áldozatok az alakulásokat szinte lehetetlenné teszik 1 . Megemlékeznek a feljegyzések arról is, hogy a győri kerületnek alig van szövetkezete. Csupán a győri és pápai bőripari szövetkezetről tesz említést, amelyek csupán nyersanyagok beszerzésére alakultak és panaszolja, hogy az ilyen vállalkozásokhoz szükséges üzleti szellem és bátorság hiányzik az iparosainkból. Nem érdektelen megemlíteni, hogy ebben az évben nyílt meg, illetőleg költözött a fa- és fémipari szakiskola saját palotájába, amelynek első évfolyamára összesen 12 faiparos és 34 fémiparos növendék iratkozott be. [ Iskolai kérdésről lévén szó, mint külön érdekességet kell meg-
