Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Besenbek Alfonz: Győr és környékének állattenyésztése

igyekszem ezt a témakört teljes tárgyilagossággal feldolgozni. Ha talán Írásomban meg-megcsillan gazdamivoltom, az tulajdoníttas^éK annak, hogy szent meggyőződésem, hogy az ország közgazdasági helyzete a mezőgazdaság létével áll, vagy bukik. Fejtegetésemben tárgyalom: a) az egyesített vármegye állattenyésztését általában, b) az egyes állattenyésztési ágazatokat külön-külön, c) azon elgondolásaimat, melyekkel a város vezetősége — a városi polgárság érdekében is — segíthetne a vármegye A) Az egyesített vármegye állattenyésztése általában. A folytonos harcok, a török hódoltság, az osztrák uralom elnyomatása folytán az ország állattenyésztése sohasem tudott a nyugati országokkal lépést tartani sem' mennyiség, de még kevésbbé minőség tekintetében. A szakszerű tenyésztői munka a 67-es idők után beállott nyugodtabb érában kezdődött s ma már a nyugati országok fejlett állattenyésztése mellett sincs restelkedni valónk. Győr városa már a régmúlt időben is, mikor még az ország állattenyésztése igen elmaradott állapotban volt, a Duna és a bécsi országút közelsége folytán, természeti adottságok hatása alatt, igen fontos állatkereskedelmi gócpont volt. A háború előtti évtizedekben már elismerten híresek voltak a győri ló-, marha- és sertésvásárok, de hírnévre tettek szert a győri sertéshizlaldák is, honnan sokszor több sertés ment fel Bécsbe, mint Kőbányáról. A háborút közvetlenül megelőző évtizedekben a kormány eredményes munkát folytatott az állattenyésztés fejlesztése terén. Részben ebben az időben létesültek, illetve építették ki a jelenlegi nívóra az állami méneseket, méntelepeket, csikótelepeket, ahonnan a köztenyésztést jó ménekkel látták el. Erre az időre esik az ország lótenyésztésének fajtaszerinti körzetekre való osztása. Ennek a szakszerű és áldozatos munkának volt köszönhető, hogy a háborúelőtti Magyarország egész Európa katonalószállítója lett. Ugyancsak ez időre esett a szarvasmarhatenyésztésben bekövetkezett gyors minőségi fejlődés. Az állam évente tenyészapaés anyaállatokat hozott be Svájcból. A vármegyék köztenyésztést előmozdító szabályrendeleteket adtak ki. A ma hetvenéves múlttal biró gazdasági egyesületek évente megtartott járási tenyészállatdíjazásokkal társadalmi uton támogatták a megkezdett munkát. Ujabb időben a szarvasmarhatenyésztő egyesületek által bevezetett tej ellenőrzés és törzskönyvezés még inkább előbbreviszi a minőségi tenyésztést. Ugyanez a fejlődés mutatkozott és mutatkozik most is a sertés-, juh- és baromfitenyésztés terén is. Ennek eredménye lett, hogy minden egyes állatfajból, az egyes tenyészirányoknak megfelelő legkiválóbb fajták tenyésztettek ki. Van kiváló mangalica zsirsertésünk, hússertésünk, különböző gyapjuminőséget termelő birkánk s van prima husjuhunk. Ma hála Istennek már ott tartunk, hogy csak a tenyésztésben