Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Ripka Lajos: Győr és környékének gyümölcstermelése

zetben csak kisebb mennyiségű gyümölcs terem. Ezeket a kis meny­nyiségeket csak a helyi piacokon lehet értékesíteni. Nagyobb, tőke­erősebb, jobb árakat fizető átvevő vagy exportőr az ilyen kis téte­lekért nem jelentkezik. Egyszerűen azért, mert nem érdemes, mert nem fizetődik ki. A termést el kell adni ott, ahol éppen lehet és annyiért, amennyit a termelő megszorult helyzetében a gyümölcsért kínálnak. Győr város mindenképpen gócpontban fekszik. Elsőrendű or­szágútja!, vasúti és vizi utjai mindenképen alkalmassá teszik arra, hogy a kertészeti termények gyűjtőállomása legyen. Minden irány­ból könnyen megközelíthető, kereskedelme élénk, a falu lakossága ide gravitál. Az itt összegyűjtött különféle gyümölcs, amit a keres­kedő nem kivan közvetlenül az egyes falvakból nagyobb tételekben elszállítani, Győr mindenképen alkalmas arra, hogy összegyűjtés után a legmegfelelőbb helyre irányíttassék. Kereskedelmi kapcsola­taink helyes kiépítése lehetővé teszi, hogy akár hazai fogyasztásra Budapest felé, vagy Hegyeshalmon át Wien felé és még távolabbi piacokra is könnyen rendelkezésre álljon a kivánt mennyiség. Ma Győrött körülbelül 5 számottevő kereskedő foglalkozik gyümölcskereskedelemmel. Egyrésze csak nemrég kezdte meg mun­káját. Mindez annak a bizonyítéka, hogy helyes üzleti érzékkel megtalálták azt a helyes középutat, amelyen úgy a termelő, mint a kereskedő kölcsönösen megtalálja számítását. Ha megnézzük a kereskedők kirakatait, örömmel kell megállapítanunk, hogy egy­részt a fajták helyesebb elnevezése, másrészt az értékesítésre szánt gyümölcs minősége megüti azt a (mértéket, amit joggal el is várha­tunk. Nagyon messze van azonban még az az idő, amikor a keres­kedő csupán az áru fajtájának és nagyságának szímszerü megjelö­lése által ugyanazt a minőséget kapja meg rendszeresen a terme­lőtől. Amerikában a szokásos standardok már régen kialakultak, nálunk erre a termelőket még nevelni és tanítani szükséges. A gyümölcsfajták sokfélesége mellett még egyéb okok is közre­játszanak, hogy a termelő nyomott árakon kénytelen termését ér­tékesíteni. Igen sok esetben nem 1 a megfelelő időben szedik az érté­kesítendő gyümölcsöt. Vagy nem érett még be, vagy pedig túlérett. A különböző gyümölcsnemeknél más és más időpontban kell a ter­mést leszedni. Ehelyett félérett állapotban szednek le sokan olyan gyümölcsöt, amelynél utóérés nincs. Nem kézzel szedik a gyümöl­csöt, hanem rázzák a fát! A szedésnél gyakran éri ütődés és így ez könnyebben romlik, szépségét veszti és a gyümölcs értéke je­lentékenyen csökken. A leszedett gyümölcs legtöbbnyire vegyesen kerül értékesí­tésre. A kosárban, a ládában benne van à férges, a sérült, az apró, a túlérett gyümölcs. A minőség sem egyforma. A fajta és nagyság­szerinti osztályozást a legtöbb termelő jóformán alig ismeri. Köz­tudomású, hogy egy még oly szépen összeállított küldeményben egy-két romlott, férges vagy másfajtáju gyümölcs az egész áru ér­tékét rontja. Az osztályozatlan, vegyes árut nem szívesen veszi át a vevő, mert sohasem tudja, hogy végeredményben mit vesz meg.

Next

/
Thumbnails
Contents