Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Marschall Béla: A kézmüiparosság helyzete
gár, — mint az a 'Szorgalmas, gondos édesanya, aki az életben csak áldozatot hoz és saját személyére az állandó lemondást ismeri kötelességnek! Az iparosság legfontosabb kérdéseivel nem "foglalkoztak korábban komolyan az arra illetékes körök. Most, amikór a nincstelenség, a nyomor sürgetően à szociális problémákat állítja élénk, móst ismerik fel az iparosság nagy energiákat szolgáltató áramfejlesztőit, áramlatokat transformáló megbízható erősségeit. Amikor az iparosságon egy jól megszervezett és nenf a fővárosból irányított kisipari kölcsön nagyot lendíthetett volna, akkor ennek decentralizálásáról, — hogy a vidék részére is hozzáférhető legyen, — hallani sem akartak. Ma, mikor a kisiparosok nagyrészének már segély kellene, most próbaképen kísérleteznek az u. n. becsületre folyósított kisipari kölcsönnel. Erre a célra az egész ország területén való folyósításra: 120.000 (Egyszázhúszezer) pengőt bocsájtottak rendelkezésre. Nem hasonlíthatom ezt össze a ímezőgazdagazdaságnak nyújtott segítséggel, csupán idejegyzem, hogy csonka országunk területén több mint 250.000 az önálló iparosok száma. A kézműiparról — sajnos — nincsen országosan összefoglalt pontos statisztikánk (most dolgoznak ennek előkészítő munkáin), de azt az ipartestületek adataiból is tudjuk, hogy az önálló mesterek száma állandóan növekszik. Ennek okía nem az önálló mesterek részére kínálkozó munkaalkalmak szaporodása, hanem az a kényszerkörülmény, hogy mint segédek nem tudnak elhelyezkedni. Igy természetesen állandóan csökken az iparosoknál alkalmazott segédek száma. Az ipari pályától való tartózkodást bizonyítja, a tanoncok számában beállott nagyarányú csökkenés is. 1923-tól 1933-ig 1653 uj iparigazólványt adtak ki Győrött. Amíg 1923. és 1928. évek közt 1211-től 1502-ig változott évenként a tanoncok száma, addig 1933. évben ez a szám 649-re csökkent. Ugyanezen idő alatt a női alkalmazottak száma 334—467-ről 94-re esett le. Ezi a pár adat is bizonyítja, hogy a pusztuló kézműipar védelmére mindent meg kell tenni. A kisiparnak tőkeszegénységét igazolja, hogy legtöbben arra az ipari pályára mennek, ahol kevés anyagi eszköz szükséges az önállósításhoz. Ma Győrött 1951 az önálló iparosok száma, ebből cipész és lábbelikészítő: 338. Nagyon keserves a sorsuk, pedig békében a magyar cipészipar világszerte hires volt. Mennyi egészséges idea sorvad el a magyar kézműiparosság kiváló művelőiben, az illetékesek és a nagyközönség meg nem értése folytán és az anyagi eszközök hiányában. Az a tény, hogy a kisiparnak nem volt eddig egy központi átfogó szerve, természetesen azt eredményezte, hogy mindenki, aki az iparosságon segíteni kivánt, saját szemszögéből nézte és ajánlta a gyógyítás módját. Az 1932. évi VIII. t.-c. akart ezen az állapoton segíteni és életrehivta az Ipartestületek 'Országos Központját. Az uj közszállítási szabályrendelet tervezete az »Ipartestületi Szekek« és »Munkaügyi Bizottsagok« szintén sokban hivatottak i
