Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Zoltvány Irén: Karlsbadi élmény

juthatok valami okosabb tanácshoz vagy útbaigazításhoz, mely ebből a káoszból eligazítson. A várakozás álláspontja kényelmes lenne ugyan, de ezt azért sem szeretem, mert nem lehetetlen, hogy éppen a várakozás ideje alatt az ügynek elmérgesedése főleg a Cook-cégnél megfelelő rossz hatást okozhat, s amit eddig mások tettek, egyszerre csak ő fogja a kavarodást előidézni s még jobban fölfokozni. Igazán restelleném, ha ez ügyben szerepelvén, bármiféle legcsekélyebb ügyetlenséget követnék el, talán az itteni viszonyok ismeretének hiánya folytán, talán szórakozottságból avagy pedig túlbuzgóságból; mert én mindenesetre megtocsáthatlan hibának tartanám, ha akár a békés kiegyenlítés folyamán is — a nyilt igazságtalanságot elkövetett Cook-cég a legkisebb elégtételt is kapná, s mi, magyarok!, a megszégyenülés lesújtó érzelével lennénk kénytelenek háttérbe szorulni. Főleg az ettől való rettegés az, ami arra ösztönöz, hogy ne kiniéljem időmet, fáradságomat, s ha kell, akkor a véjgre is csak egyéni javamat előmozdító karlsbadi üdülésemet is kész vagyok (Zoltvány barátunkhoz hasonlóan) áldozatul hozni. Ha e tekintetben netalán nagyon belehevültem volna az ügybe, rajtad áll mérséklőn vagy teljesen megnyugtatólag hatni reám. Végre is a te dolgodban a te saját intencióid, ne pedig az én esetleges exaltációm vagy szangvinikus fölfogásom győzzön. Oly sok mondanivalóm lenne még, s most látom, mily kár, hogy nem tanultam meg a gyorsírást, vagy hát legalább biztosan tudnám, hogy odahaza tartózkodol-e, hogy telefonice összekötve magunkat, az egész ügy felől kimerítő konsziderációkat folytathatnánk. Mondhatom és nem szemrehányáskép mondom, csak konstatálni akarom, — ez idei kúrámat nagyon alterálja ez az ügy és csupán kíváncsiságból ezen alteráció fokát illetőleg, újra megvizsgáltatom magamat Strunz doktorral. Természetesen, ha lényegesebb lesz az eltérés a korábbi lelettől, ennek okát az orvosnak nem mondom meg, már csak azért sem, hogy hadd vesződjé*ö a bennem támadt új képletekkel,' s ne is sejthesse, hogy én tulaj donképen az osztrák tözhatóságok

1 bosszantó magaviselete miatt mérgelődöm. Szegény barátunk! A szép üdülés és művészeti, főleg zenei hangversenyi gyönyörök után a te utókúrádat kénytelen voltam némileg megzavarni, ámbár láthatod, hogy elég gyöngéd tekintettel voltam reád, s lehető röviden adtam elő mindazon mozzanatokat, miket elhallgatni előtted nem mertem, hiszen nem 1 koronáról, hanem sokkal fontosabb ügyről van szó. Várva várom, gyors és határozott intézkedésedet, illetőleg soraidat. Csak örülni fogok, ha legközelebb a mi itteni barátainknak erről az ügyről valami kellemes és hiteles, újsággal szolgálhatok. Nehéz kő esik le akkor a szivemről, amely az orvos szerint amúgyis gyönge és kiméletre szorul. — Tegnapelőtt este érkeztek meg Győrből műépítész barátunk és családja, ök a fent leírtakat nem is gyanítják, de többi barátaink sincsenek beavatva az ügybe. Minek is háborgatni őket, hadd adják át magukat a zavartalan üdülésnek. JÉn ípedig az összes ismerősöknek üdvözletét tolmácsolva, most e levelemmel a postára sietek. —