Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Valló István: Az újvárosi ostrom
fogadóba szállására, melynek ajtajába a városkapitány strázsát állított Ámbátor ez a strázsa egész felesleges volt, mert Molnár úr pár napig nyomta iaz ágyat őrizet nélkül is. A megkötözött hajóslegényeket Fülep István úrral együtt bekísérték a városházára a tömlöcbe. A ház ostromának a hírére természetesen nagy csődület jött öss.íe Újvárosban. A Belvárosból is sokan kijöttek, hogy szemtanúi legyenek az eseményeknek] s mint ilyenkor szokás, az emberek különféleképen tárgyalták a látottakat. Voltak, akik a városnak adtak igazat és szidták az (izgága komáromiakat, voltak, akik sajnálták a megvert és megkötözött emberéket. Az egyszerűbb emberek a magistratus pártján voltak: miért húznak ujjat a város uraival. Egy ember megjegyezte — amint azt az iratok megőrizték: »No, teremtette, az urak elkezdik a Revolution csak el ne végezze utóbb a szegénység.« A nemes emberek a vármegyével érezted s a város eljárását hatalmaskodásnak, sőt épen a nemességgel szemben való merényletnek tekintették, aminek azután még az is tápot adott, hogy a verekedő hajdúk bizony sürü káromkodások között szidták Molnárt és annak nemesi teremtését. Molnár Lajosnak megkötözése, az ajtajába való strázsaállítás, Fülep István nemesi ifjúnak tömlöcre vetése, bizony mind komoly sérelme volt a nemesi kiváltságnak, amire annál érzékenyebbek voltak az urak, mert akkor már mind sűrűbben döngették a rendi privilégiumokat. Csináltak is ebből országraszóló sérelmet, amiket vármegyei közgyűlések tárgyaltak, országgyűlésen szóbahoztak s az üggyel az udvari kancellária, sőt maga Őfelsége is kénytelen volt foglalkozni. Szarkáék igyekeztek tökét kovácsolni maguknak a szenvedett sérelmekből. Igyekeztek azokat minél nagyobbaknak feltüntetni, a történteket kiszínezték 1 s a nemesség sérelmének tüntették fel. Molnár fiskális Komárom vármegyéhez fordult panaszával, mert a legerősebb támogatást onnan remélhette s elpanaszolván a rajta elkövetett sérelmeket, azzal rágalmazta meg a várost, hogy »a visszafoglalás szine alatt a Nemesség ellen forralt, zendülést szító indulat vezerelte«. Az ügyes fiskális jól számított. A vármegyék akkor már túl érzékenyek! voltak a nemesi jogokra, a városokra pedig egyébként is orroltak, mert a városok követeivel az országgyűlésen a rendi kiváltságok védelmezésében nem igen számolhattak. Érthető, hogy Komárom vármegye felháborodva teszi magáévá a sérelmeit s mind az ötvenkét vármegyéhez átir ez ügyben, Győr vármegyét pedig sürgős megtorló lépésekre kéri, mert »a nemesi praerogativának nagy megalatsonyittása a mi figyelmünket is felebresztette«. Még ezzel sem elégedett meg azonban Komárom, hanem egyenesen őfelségéhez intézett panaszt és kérte a győri magistratus megbüntetését. Győr vármegye karácsony előtti közgyűlésében, december hó 19-én foglalkozott ez üggyel s a vizsgálatra "bizottságot küldött ki, Argay Mihály főszolgabíró, Goda József tiszti főügyész és
