Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Valló István: Az újvárosi ostrom
Két nap múlva, szeptember 18-án már.itt vannak Győrött Szarka János, Fülep Istvánné leányával együtt s özv. Máár Péterné' Szarka Julianna. Äz örökösök még két embert is hoztak magukkal, ele úgy látszik segítségre sem volt igen szükség, elég volt az elfoglaláshoz annyi, hogy Szarka János uram a házban tanyázó városi hajdú mellének pisztolyt szegezett, szaladt a boldogtalan onnan úgy, hogy vissza sem mert nézni. Futott a megijesztett hajdú Güttig ügyészhez, hiszen az ő parancsára őrizte a házat, Güttig uram pedig — mit tehetett mást — jelentette a nemes tanácsnak a nagy sérelmet. Ismét Rába főbiró úr erélyére volt szükség, aki szeptember 21-ére összehívta a magistratust s ott nagy izgalmak között megtárgyalták a várossal széniben elkövetett merényletet. Az örökösök közben Karczag Dániel ügyvéd utján tárgyalásokat kezdetbek és egyezségi ajánlatot is tettek a tanácsnak, a város azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy inkább tárgyal a falakon belül, mint kívüli s ezért elrendelte a javakba történő visszahelyezést. A tanács ezt azzal hagyta meg Csaby: és Anwander tanácsosoknak, hogy ha kell, erőhatalmat is vegyenek igénybe. Ez a tanács ülése után nyomban meg is történt. A senator urak Güttig ügyésszel együtt kimentek előbb az újvárosi házba. Azaz, hogy csak mentek volna a házba, mert annak kapuját sietve bezárták előttük s azt többszöri sürgetésre és felszólításra sem nyitották ki. Mit volt mit tenni, bizony meg kellett rendelni a 'brachiumot. Beüzentek az urak a városházára, ahonnan hamarosan 12 hajdú érkezett meg. Erre a nyomósabb érvre már azután megnyílt a kapu is, a hivatalos urak bementek a házba' s bár az ott tartózkodó örökösök erélyesen ellentmondottak, átvették a kulcsokat és lepecsételték a a'zobákat. Szabadhegyen ugyancsak birtokba vették a majort. A házban most már ismét a város urai uralkodtak. Güttig János ügyvise'ő szigorú rendelkezéseket tett a ház biztonságának megóvására és állandó strázsál rendelt oda ki azzal, hogy a kapuk mindig gondosan zárva legyenek. Mert nemcsak sejtette a város azt, hogy a komáromiak a foglalást ismét meg fogják kísérelni, hanem tudták is róla, mert hiszen széltében-hosszában beszélték, hogy a komáromiak erősen készülnek a visszafoglalásra. Most már nemcsak 1 a jog és a törvény, hanem a városnak' a becsülete is kockán forgott, hogy a fiskálisok praktikája kü ne semmizze és nevetségessé ne tegye a magistratust. A beharangozott támadás mégis megtörtént és a komáromiaknak teljes sikerével járt. Október 1-én reggel indultak el Komáromból Molnár Lajos fiskális adjunktusával, Fülep István fiatal úrral és hat Komáromban felfogadott napszámossal, jobbára hajóslegényekkel. A támadó sereg szelleme és vezére Molnár Lajos fiskális volt, aki erősen fente a fogát arra, hogy ha esetleg kell, vérengzés árán is birtokba veszi a házat. Erret a célra fel is volt a
