Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Valló István: Az újvárosi ostrom

alá került. A gabona- és állatkereskedelem megbénult, s igen nagy nehézségeket okozott a zár alá vett városnak az élelmezése is. A város urai, a nemes magistratus, élén Rába István főbiróvá.l s a fiatal új polgármesterrel, Czech Jánossal, éjjel-nappal dolgozott, hogy a rendkívüli körülmények között is gondoskodjanak a lakosság ellátásáról és nyugalmáról. Maga őfelsége Ferenc király is a legfelsőbb megelégedését adta tudtul a város vezetőségének. Ez a gondterhes idő, a sok baj, gyász és nyomorúság miatt felzaklatott lelkiállapot, a hivatalos embereknek a felelősségteljes munkában való kimerülése bizony sok mindenre magyarázatot ad, s ez a különös história is talán másképen történik meg, ha nincsenek ilyen előzményei. Újvárosban, a mai Kossuth Lajos-utcában, a mostani zsidó menház mellett ma is áll még az az egyemeletes épület, amely az újvárosi véres ostromnak színhelye és évekig tartó pörösködésnek és vitának a tárgya volt. Ebben a házban lakott nemes Szarka Dániel úr, aki az atyjától, Szarka Jánostól örökölte a Szabadhegyen fekvő birtokkal és majorsággal együtt. Dániel úr az újvárosi házban jómódban és vígan élte agglegényt életét. Elpoharazgatott a szomszédos Arany-Bárányban, délutánonkint a szemben lévő Nádor-kávéházban szórakozott s baj nélkül, gondtalanul élt, mig csak! pontot nem tett életére a kolera. Augusztus közepén betegedett meg Dániel úr s attól kezdve hiába várta Drengbesser kávés, a Nádor gazdája rendes délutáni vendégét. Dániel úr otthon feküdt s gazdasszonya végigpróbálta vele az összes javasolt gyógymódokat. Tanácsokban pedig nem volt hiány, mert akár Balogh József urat, a vármegye főorvosát, vagy Karpff Antal urat, a városi főorvost hivatta, mind más és más orvosságot ajánlott s ugyancsak mással állott elő Bakody József úr is, aki a homeopata gyógyitásmódnak az első mestere volt Magyarországon. No és Szarka úr gazdasszonya is tudott vagy egy tucatnyi csalhatatlan receptet. Próbálkozott jis a jó asszony a gyenge tyúklevestől s bizmuthon keresztül calomelig és rebarbara tinkturáig mindenfélével. Itatott vele fodormenta és székfü teát, szedetett ópiumot, borsosmenta olajat, próbált érvágást, szeszes dörzsölést, száraz forró fürdőt, mindez nem használt: Dániel úr augusztus 21-én lehunyta a szemét és végleg itthagyta öreg gazdasszonyát és győri pajtásait. Hej, ha tudta volna Dániel úr, hogy a halálával milyen viharfelhőket indít el, bizonyára nem követte volna el azt a meggondolatlanságot, hogy mint rideg legény, utód nélkül távozzék el ez árnyékvilágból. Pedig kapott volna is feleséget könnyűszerrel, mert messze vidéknek akármelyik nemesi családjánál szívesen látták volna Dániel úr kérőjét. Ma is nagy dolog, de akkor talán még nagyobb hire volt annak, aki félmillió forintnyi vagyonnak volt az ura. Igen igen nagy vagyon volt az akkor s nem is csoda, hogy a rokonság erősen szemmel tartotta Dániel urat nagy betegségében.