Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Módi Mihály: Az athéni Kerameikos-temető pannóniai vonatkozású sírja
Az athéni Kerameikos-temető pannóniai vonatkozású sírja. A régi görög világnak sok híres embere pihent abban a temetőben, mely az eleusisi misztériumok színhelyére induló Szent-út (Ispà óSó;) két oldalán terült el. íMár a legrégibb időkben is temetkeztek ide, amint a íőlelőhelyükről, a Dipylonról elnevezett geometriai díszítésű vázák tanúsítják. Itt, az Akropolistól északnyugatra volt a fazekasok városrésze, a Kerameikos, mert az itt található vörös agyag! a világ minden tája felé exportált pompás athéni vázaknak a legjobb anyagot szolgáltatta. Ezért mondják e temetőt Kerameikos-temetőnek vagy röviden csak Kerameikosnak. Nevezik azonban Eridanos-temetőnek is, mert a Lykabettoson eredő Eridanos-folyócska átszeli a síroktól borított területet. Mennyi nevezetesség 1 , mennyi történelem, mennyi beszédes kő ezen az aránylag igen kicsi helyen! A Szent-kaputól (Tspx TCŰXKI) kiinduló Szent-úton és a történelemben is szerepet játszó kettőskapun kívül itt volt a Pompeion, ahonnan a nagy ünnepi menetek elindultak. Még jól kivehetők Athén egykori, Themistokles- és Konon-építette falainak maradványai; eredeti helyén áll a Kerameikos-városrész külső és belső határvonalát jelző kis feliratos kő. A közelben van az az elkerített terület, az abaton, ahol az ostrakismos, a cserépszavazás lezajlott, aztán a gyermektelen családokon segítő Tritopatores szentélye, mely fölé a mai görögök vallásos kegyelete az Aja Triada görög-keleti templomocskát emelte. Ki tudja, hány becses emléket takar még most is ez a kis Szentháromság-templom? Az bizonyos azonban, hogy az ősz német tudósnak, Brückner professzornak — aki évtizedek óta ásatja e temetőt s nap-nap után újabb és újabb leletekkel gazdagítja az ókori görögségre vonatkozó ismereteinket — még nem sikerült kieszközölnie a buzgó hitű görögöknél e már-már düledező, rozoga kis templom lebontását. Nincs az értékesebbnél-értékesebb emlékekben ma is igen gazdag Athénben az Akropolison kívül még egy olyan emlékhely, melyi a régi görög életről oly sokát és oly sok szépet mondana az utókornak, mint ez a Nekropolis, a Kerameikos-temető. Hja a legnagyobbaknak földi maradványait nem sikerült is megtalálnunk, nevezetes, a politikában vagy irodalomban fontos szerepet játszó családokkal találkozunk. Itt egy Alkibi a des-rokont (Hipparatét), ott Hypereides hozzátartozóját takarja a hant. S a kövek beszélnek. Beszélnek egyszerűen, dicséret, kétségbeesés és hivalkodás nélkül, csak annyit, amennyi épen szükséges. E feliratokon nem siránkoznak a hátramaradottak, nem hirdetik a bús özvegyek soha nem szűnő szerelmüket s nem az árva gyermekek örök hálájukat. Többnyire csak annyit mondanak meg a kőbe vésett betűk röviden, hogy ki pihen a hant alatt. Pl. Hegeso, Proxenos leánya. 1 ) Mily szívesen elmereng az újkor vándora ezeken az egyszerű
