Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Kocsis Lénárd: A költői tehetség. (Herczeg Ferenc emlékezései.)

128 Kocsis Lénárd: egy helyt készen. Tudatosan törekedett az életszerűségre, hogy valószínű maradhasson; azért fékezte fantáziáját. Ä valóság talajíze megérzett már első művein is, és részben ez magyarázza hatásukat. De Herczeg érzelmi világa is életre melegíti őket. Ö ugyan kiélezetten hangsúlyozza az író megfigyelésének a közömbösségig objektív voltát, azonban éppen művei mutatják legjobban, hogy az eredeti éleményekből mennyire megvan a szubjektív színezet, melyet Spranger úgy kiemel (Lebensformen) az esztétikus benyomás szükségszerű velejárójaként. Érdekes tanulmány volna e szempontból végigtekinteni Herczeg művein. A visszaemlékezések szinte kínálják egy idevágó vonás kiemelését. Feltűnő Herczeg szemének élessége az élet komikus és fonák jelenségeivel szemben és jórészt ezzel kapcsolatban a gúnyos bíráló állásfoglalás. Már kisdiák-korában karikatúrákat rajzol, Fehértemplomban szatírát ír, mint jogásznak »harapos tárcacikke^ jelenik meg az akkori »párba]os-világ valkürjeiröl«. De még korábbra is visszamehetünk. Egyik lapon pedagógiai tanácsot ad Herczeg: »Ajanlom minden szülőnek és nevelőnek, ne áltassa magát azzal, hogy a gyerek nem ért valamit. Én megértettem a felnőttek beszélgetéseit és leplezett célzásait is. Ha valami homályos volt előttem, addig gondolkoztam és fcombinálgattam, 'míg meg nem találtam a dolgok összefüggését. És többnyire megtaláltam. Ott ültem észrevétlenül a szoba sarkában, játékkal a kezemben, és mohón, mint a spongy a a vizet, szívtam magamba a felnőttek beszélgetését. Ha ezt mondták — (és gyakran mondták — »nem érti«, akkor kárörvendően vigyorogtam magamban és megállapítottam, hogy nekem tulajdonképpen több eszem van, mint a nagyoknak, mert én keresztüllátok rajtuk, de ők rajtam nern.« Már a kisgyermekben is jelentkezik ez a fölény, főkép az intelligencia felsőbbsége, melynek oly nagy része van a komikum hatásában. Az értelem érettsége, a talpraesettség diákkorában is szembeszökő Herczegnél. Része lehet ebben nagy olvasottságának. Rengeteget olvasott, nemcsak költői műveket, hanem tudományosakat. Jókai hatását maga is hangsúlyozza. Egyéniségére is rendkivüli hamarsággal ráeszmél. Sajátszerűen érdekes hogy a nyolc éves gyermek miként tűnődött önmagán, megfoghatatlan én-]én, mint emelkedett föléje, hogy azután leszokjék makacsságáról és hirtelen haragjáról. Az erkjölcsi sikon mozgott ugyan ez az esemény, de az az öntudat, akaraterő, felelősségérzet, mely belőle a jövőbe duzzadt, az esztétikus területre is ki fog áradni. Ha ez a fiú felserdül és ráébred hivatására, utat tör magának, és teljes lélekkel átadja magát művészetének. Tehetségét öntudatosítja, munkájában nemcsak ösztönös érzéke, hanem fegyelmező értelme is irányítja és ellenőrzi. Ebben is a nagyok, a klaszszikusok útjain jár. Tudatossága nemcsak alkotó fantáziájának munkáját világítja át, hanem a maga kifejezésének, a közlés ösztönének megnyilatkozását is a kifejlett művészet medrébe tereli. Költői tehetségének ez az oldala is hamarosan érvényesül. Herczeg így számol be erről: »Olykor izgalmas vizikalandokat meséltem társaimnak, akik el is