Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Képmellékletek és illusztrációk - Sztepanosz örmény patriarka
— Hát a hamvak hol nyugosznak? — kérdezte csodálkozva Thaly. A sirásó nyomban meg is jelölte a helyet. Ä másik platánhoz vezette a magyar urakat és attól nyugati irányban egyenest a két sirsor közti uton tizet lépvén — két sirhalom' közt lapos téren — állapodott meg. — íme, uraim, itt, ezen a helyen pihennek a madzsar király hamvai. Ide temették az átszállításkor. »Jól megjegyeztem magamnak e helyet — irja tovább jelentésében Thaly — »s a lelkészt is kértem, jegyezze meg jól, — ha egyszer a vén sirásó elhalna, feledésbe ne menjen, mert keresni fogják még Madzsar isztánból valaha. « Thaly a nagy pillanat izgalmában nem jegyezte föl a derék örmény pap nevét és így nekem jutott az 1 a feladat, hogy kiegészíthessem szinte drámai lüktetésű beszámolóját. Örmény barátaim 9 ) segítségével sikerült megállapítanom, nogy a tisztelendő ur azonos a világháború után Kisázsiában föllángolt örmény üldözés szörnyűségei elől Bulgáriába menekült és szófiai hittestvérei közt nyugalmat és köztiszteletet talált Sztepanosz Ovagimian püspökkel, aki bulgár külügyminiszteriumi kinevezése folytán az örmény lelkészek tanácsának elnöke. Kérdéseimre azt a választ nyertem, hogy az agg, ma 92 évét élő 10 ) egyházfejedelem Thaly látogatására négy évtized távolságán át is nagyon jól emlékszik és oly; élénken beszéli et a látogatás részleteit és annyira tudatában van annak, hogy felvilágosításai nélkül nem sikerült volna Thököly földi maradványait megtalálni és majdan hazaszállítani, úgy, hogy semmi kétség sincs abban, hogy Thalyt 1888 október 5-én valóban ő fogadta Izmidben. Azt már aztán könnyebb volt megállapítani, hogy a püspök ur még 18 évig őrködött Thökölynk síri álmán. 1906 október 21-én Ottó osztrák-magyar dipl. ügyvivő kíséretében jelent meg Izmidben a magyar kormány megbízásából a szentelt hamvak átvételére Thaly vezetésével az ötös bizottság, Förster Gyula báró, Fraknói Vilmos, Thallóczy Lajos és Török Aurél. Az egykorú Budapesti Hirlap tudósítása szerint a különvonat érkezésénél Kiazim bej muteszerif és fíovagujiniián^ 1-) örmény érsekmetropolita nagy kisérettei ünnepélyesen fogadták a macjyar urakat. Tisztelgő látogatások után a temetőbe vonultak, ahol már készen állt a Magyarországból küldött emlékobeliszk, Möller István építész és Darázs János szobrász együttes műve. 12 ) A leleplezés után a pátriárka imádságot mondott, majd lelkes beszédben vette át őrizetébe az emlékoszlopot. Ünnepi reggeli után a magyar urak meleg köszöntéssel vettek bucsut az örmény egyházi és a török világi hatóságoktól. Aztán indult tovább a Kelet Rodostóba, hogy fedélzetére vegye Bercsényi koporsóját, majd visszatérjen a török fővárosba, Rákócziért . . .
