Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Képmellékletek és illusztrációk - Sztepanosz örmény patriarka
csényi és társai sir ját, aki föltárta Konstantinápolyban a minoriták templomában Rákóczi és Zrinyi Ilona nyugvóhelyét. Azután Október 5-én elindult a hajdárpasai állomásról a bithyniai Izmidbe. Tolmácsul Kunos Ignácot, a fiatal orientalistát vitte magával Konstantinápolyból. Regényes táj az öböl végződésénél. Jobbról, Szent Illés hegye és az izmidi magaslatok közt messze húzódó lapály. Ezen a paradicsomi rónán, a várostól két órányira állott Thököly csiflikje (villája) a Virágok mezeje. Jó vizű, kedves nyaralóhely. Itt üdült nyaranta halála napjáig Zrinyi Ilona is. — Lakóházaik, melyeket a szultán rendelt a fejedelemnek, bent voltak a városban. Thaly látogatása idején Izmid szépfekvésü, igazi ázsiai jellegű város, 10—12 ezer török, örmény, görög és zsidó lakossal. Äz ókor nevezetes Nicodemiájának romjai akkoriban már jobbára eltűntek. Déltájt érkezett meg. A francia állomásfőnök tulipános, ekhós tatáiszekeret rendelt. A fuvaros kancsukával biztatta két kis szürkéjét. Koniáromy János 6 ) Diáriuma Thaly kezében: „Ott Nicomediában . . . közel a tengerhez vagyon az örményeknek egy kővel bekerített nagy, új 7 ) temetőjük, kiben szegény (Thököly) gyakran járt magát mulatni egy sűrű fa r alá, — egy hideg forrás mellé, hol közel senki sincsen temetve. En azon helyet az örményektől 60 talléron megvettem, s az sürü, nagy fa alatt, ahol életében sokat feküdt, nekie sirt ásatván, s kővel a koporsó körül megrakatván s vastag cserfadeszkákkal beborítván, eltemettettem. Felül öreg fehér márványkő-monumentumot tettem, mellyen aranyosan a cimerét fölmetszettem, illyen írással, mind megaranyozva, tisztességesen : 8 ) A monumentum fölibe szép cserepes épületet csináltattam. Már ezt minden uton — járók — valakik jőnek, mennek egész Ázsiában, a Szent Földre vagy Kánaán földére. . . minthogy más uton nem is mehetnek, — mind láthatják." Megtudjuk Thaly leírásából, hogy a karavánok és mekkai zarándokcsapatok e főutja akkoriban lenn a tengerparton húzódott; azonban később, a 19. században építkezések miatt az országutat fölvitték a hegyoldalra. Ez az utfelkanyarodás éppen keresztben szelvén a leirt örmény ótemetőt, ezt az örményeknek át kellett engedniük. Kaptak helyette a várostól nyugatra, a régitőf egy puskalövésnyire más, nagyobb területet, melybe aztán nevezetesebb halottaikat — köztük Thökölyt js — átszállították. Ennek az uj temetőnek a kapujában várt Thalyra hosszú, fekete talárjában az Őszbecsavarodott nagyszakállú örmény pap, vele a fehérhajú vén temetőőr és néhány más öreg, meg néhány kíváncsi, mert hire ment a városban, hogy a messze Madzsarisztánból zarándokok érkeztek a madzsar király sírjához. Az örmény pap és a vén sirásó — az utóbbi, mint élő szemtanú — elmondták Thaly nak, hogy a hamvak átszállítása mintegy
