Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Jakab Ferenc: Aldobrandini Beatrix magyar királyné. 1212—1246.
pompozai kolostorban élt. Azzó számítván fia esetleges halálára, hogy az ő leányai az örökösödésben netalán zavarva legyenek, nővérét a (kolostori életre beszélte rá. Ide akarta küldeni öccsének leányát, Aldobrandini Beatrixot is. de a leány, bár mélyen vallásos, e mellett büszke és becsvágyó is volt, nem ment, mert érezte, hogy minden tekintetben hivatott előkelő állás betöltésére is. Igy hát az érkező királyt Azzó, fia Rinaldo és a fiatal Beatrix fogadták. A leány akkor 23 éves volt, szépségéről az olasz krónikák nem győznek eleget beszélni. Amerigo Peguilain, a provencei dalnok, a leány kék szemében és hullámos aranyhajában a fejedelmi szépség ideálját énekelte meg és Beatrixot messze földön hiressé tevé. A trubadúroknak egy egész életre boldogító emlékük volt, ha énekükért az estei várkisasszony egy rózsát dobott le nekik. Ariosto olasz költő az Orlando f arioso XIII. énekében beszél Beatrix gyönyörű hajáról. Árvasága, Azzo rideg nevelése és számító tervei komollyá tették hangulatát és jellemét, mi által külső szépsége tökéletessé, értékessé vált, úgyhogy a leány egész lényén valami rendkivüli nemesség, méltóság ömlött el, Azzo különösen ki akarván mutatni tiszteletét vendége iránt, nemcsak a háziasszonyi tisztet bizta Beatrixra, ki ez alkalommal a legfinomabb Ízléssel öltözött, hanem a király pohárnokjának is őt alkalmazta. És így történt, hogy a már-már hatvan éves Endre forró szerelemre gyúlt a fiatal leány iránt„ s még a vendégség alatt megkérte kezét, igérve, hogy nevének megfelelően boldoggá teszi. A meglepett hölgyet hízelgő szavakkal serkenti beleegyezésre, mert úgymond, ilyen gyönyörűt és nemes hölgy csakis király neje lehet, és kell is, hogy az legyen. Azzo a házassági ajánlatot szívesen fogadta, s nem tett ellene kifogást. A frigy erős (támaszt ígért (neki II., Frigyes német (császárral szemben, akivel nem volt jó viszonyban,, s aki az estei trón betöltésénél bizonyára Beatrixot támogatta volna az ő leányaival szemben. Azt a király előrehaladott koránál fogva nem tételezte fel, hogy e házasságból gyermekek származhatnának, kik az örökösödésnél zavart okozhatnának. Sőt a ravasz olasznak arra is volt gondja, hogy a szerelmes király lemondjon a Beatrixot az estei udvartól illető javakról és örökösödési igényekről. Endre ezt készségesen megtette, sőt a leányt is rábeszélte, hogy ugyanezt tegye. Beatrix, aki a királynéi méltóságban és vőlegénye szerelmében szép jövőt, tartós boldogságot rejtett, gondolkodás nélkül beleegyezett ebbe, mire azután ez eljegyzést ímeg ; is tartották Roland ferrarai érsek jelenlétében. Endre boldogan utazott haza Magyarországba, hogy az esküvőre megtegye az előkészületeket, A gyors eljegyzés dacára Endre csak a következő 1234-dik év tavaszán indítja el ia követséget a menyasszonyért. E meglepő késedelmet bizonyára annak kell betudnunk, hogy itthon, a királyi udvarban talált nehézségre a házasság. Béla és Kálmán hercegek mindenáron ellenezték, mert attól tartottak, hogy e házasságból eredő uj sarj árt azí ő és gyermekeik érdekeinek. De Endre hajthatatlan maradt, a követség elindult, s Beatrix nagy ünnepélyek
