Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Jakab Ferenc: Aldobrandini Beatrix magyar királyné. 1212—1246.

Aldobrandini Beatrix magyar királyné életrajza. 1210—1246. Nemzeti történelmünknek egyik legdicsőbb és legérdekesebb része az Arpád-királyok kora. Dicsővé és érdekessé tették ők

1 e kort halhatatlan érdemeikkel. A honfoglalás és államalapítás, az alkotmányosságnak és a keresztény Kultúrának meghonosítása éppen olyan érdemük, mint azoknak sértetlen megőrzése és fejlesztése. A támadásokat, melyekkel idegen érdekek és befolyások nyugatról, délről, keletről hazánk függetlenségét megdönteni akarták, éppen úgy sikertelenekké tették, mint ahogyan megfékezték a belvillongásokat, melyekkel kezdetben a pogányság dolgozott, később pedig pártviszályokban nyilvánultak meg a nemzeti egység megtörésére ... A történelmi kutatás ma mér elég bő bepillantást enged a tőlünk oly távol eső Árpádkor eseményeibe, s az Arpádkirályok uralkodásai, harcai, politikájuk, egyéniségük teljesen megvilágítva állanak az utókor előtt. De történetünkből még hiányzik! a magyar királynék életének és szerepének (egységes összefoglalása, pedig mint királyi hitvesek, férjeik királyi, méltóságának, uralkodói gondjainak, sokszor szenvedéseinek osztályosai, gyönyörűi hivatást töltenek be, s női iszivük gyengédségével, finomságával nem egyszer aranyozzák be a magyar történelem lapjait. Levelezések, feljegyzések, okmányok tömérdek adatokat szolgáltatnak, melyeket feldolgozva, elénk tűnik egy-egy élet, melyre büszke lehet a magyar történet, nemcsak azért mert szép. hanem mert egy-egy kor biztos megismerése sokszor hiányos is marad, ha nem láthatjuk, nem figyelhetjük meg az ország sorsát intéző uralkodó családi érzéseit, viszonyait. Egy magyar királyné életét akarom megismertetni — az Árpádok korából. Aldobrandini Beatrix ez, II. Endre királyunknak a harmadik felesége. Életének nem az kölcsönöz nemzeti fontosságot, hogy királyné volt, hanem az anyai méltóság, mert bár külföldre szakad el, eszközlője lesz az Árpád-család fennmaradásának), s midőn 1290-ben IV. László királyunk szerencsétlenül elvérzik, még egy Arpádkirály ülhet a 'magyar trónra, az ő unokájának, III. Endrének a személyében. * II. Endre királyunknak jellemzését megrajzolni nem nehéz feladat. Hosszú, 1205—1235-ig terjedő uralkodása alatt oly sok és különféle esemény fordult elő, hogy egyéniségét, gondolkodását, lelki világát több oldalról szemlélhetjük. Erős benne az uralkodói óhaj, a korona [és a királyi hatalom birásának' a vágya, de gyenge a készség és tehetség a velük járó feladatokat meg is oldani. Kifogástalan a fizikuma, de lezzel nem jár karöltve lelkierő^ minek egymás után jelentkező megnyilvánulásai, hogy szegény, pazarló, kömynyelmüí, s #z országos rend szétmállik kezei között. Lelkülete val-