Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Vargha Damján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (II., befejező közlemény)
gondolat nagyságától meghatottan, hogy »Istvan apostoli királyunk cselekedetei igazában elszámlálhatatlanok, elbeszélésük felülmúlja tehetsegünket«. Ezért nem. is mer az apostol István király életének a megírására vállalkozni; ellenben » boldog Imrének az életét mondja el, — amint szerényen hozzáteszi — értelmének gyenge erejéhez merten«. Ez az Imre-legenda bevezetésének második retorikai szépsége. Ez a magyar földön, magyar ember lelkében megfogalmazott és latin betűkbe öntött legenda további részeiben és rejtetten is tele van retorikai szépségekkel, A benne szereplő személyek a legenda folyamán mind külön egyéni ember- és magyar típusok és ép ezért a kereszténység isteni színjátékában, dantei felfogás szerint, más-más hivatásszerű történelmi és erkölcsi szerepkörben szemlélhetők. Äz egész legendának van —« a XI. századot hiven jellemző — történelmi levegője, mely a személyeket élteti és az eseményeknek sajátságosan összefogó egységes kedvességet, szint és harmóniát kölcsönöz. Egyazon értékes és jellemző, a század uralkodó eszméiben rejlő, közös sajátságok vehetők észre. Amiképen minden embernek, a legendában szereplő személyeknek is, egészen különleges élethivatáskörük és küldetésük van: A Szent Imre-legenda szereplő személyeit is a kereszténnyé lett magyar föld szülte és nevelte értékekké, ez ihlette cselekményekre és egészen klülönleges, nekik megfelelő életformák közé állította őket. Ez a földrajzilag megtalálható helyhezkötöttség az a talaj, amelyhez a legenda eseményszálai fűződnek, mintegy emberi bizonyosságot és történelmi' hitelességet is biztosítván nemcsak 1 a személyeknek, az eseményeknek, hanem a bennük rejlő szellemi értékeknek is. Igy valóban nem kételkedünk abban, mint tárgyi igazságban, amit az író leirt, hanem szükségképen igaznak tartjuk és minden kételkedés nélkül magunkénak valljuk. Ez pedig immár újabb retorikai belső vonás, mely ha más formában is, de a szónoki beszédben szokásos érvelés erejével hat az olvasóra. Betekintünk a személyek lelki világába, részeseivé válunk a történt eseményeknek; érezzük az életnehézségeket, szemtanúi vagyunk a szépséges és megható jeleneteknek, vagyis élvezői mindenben a szellemi, irodalmi, retorikai értékeknek. Van ugyanis Szent Imre-legendájában az időhöz és helyhez kötött tényadatok mellett még észrevehető bizonyos meggyőző lelki erő, hitbe 1 ! mélység és erkölcsi hűség; magyaros nemzeti lelkesedés; nemesen megfogalmazott költői kedvesség, legendái gyöngédség: mind-mind retorikai szépség, melyek végleg és tényleg egybefonódnak, harmonikusan ölelkező belső és külső prózai formákba öltözködnek, amint a földi és szellemi kapcsolatok és viszonylatok érlelik azokatEz a Szent Imre-legenda harmadik retorikai szépsége. d) Más retorikai példákul említhetjük a Szent Imre-legenda u. n. egyes retorikai szellem-stációit. Ilyen a herceg lelki világának rejtett szépségeiről szóló szakasz. A külső keret teljesen egyszerű, mint maga a királyi palota, melynek falhasadék'ain a királyi atya ti-
