Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - ADATTÁR - Lovas Elemér: Etruszk és görög edények a győri bencés Rómer Flóris-muzeumban

kesék is, bizonyára értékesebbek volnának, ha helyi leleteknek táróiba tnók őket. A győri bencés Rómer Flóris-múzeum négy kis görög edénye ugyanígy került hozzánk. Etruszk edényeink azonban minden jel szerint hazánk földjéből kerültek elő. Azért ezekről kissé bővebben szólunk. Az itáliai lakosság egyik legjelentékenyebb népe az etruszkok voltak. Nemi volt e,z a nép a félszigeten őslakó. Toscanai hazájába kb. a trójai háború idején vonulhatott északi irányból. Műveltsége rokonságot mulat az akkori mykenei és (tirynsi műveltséggel. Ez a rokonság egyrészt igazolni látszik a monda azon állítását, hogy a kisázsiai Lydiából vándorollak ki, másrészt bizonyítja, hogy később is érintkezést tarlotlak fenn a görögökkel. Az etruszk nép rokonságát- és nyelvének kapcsolatait a (tudománynak máig sem sikerült tisztáznia. Az indogermán nyelvrokonságnak is, a finnugornak is neves tudós védelmezői akadtak. Betűik nagyrésze a görög betűkkel egyezik, de az ezekkel lejegyzett nyelvemlékek sok esetben még egymásközt sem mutatnak rokonságot. Az etruszk nép rendkívüli nagy hatást gyakorolt a kisebb műveltségű latin né]>ekre. Hálásuk szinle minden téren érezhető volt, de iiiaga a nép beolvadt az egységes itáliai lakosságba. Krisztus szülelése Iáján már csak egyes családok hagyományaiban él az etruszk eredet tudata, •Nyelvüket '.szintén elfeledlek' s a $öldr1ajzi és városneveken kívül csak némely szavuk jelölt továbbra is fogalmakat a beszélt Jalin nyelvben. Az első nagyobb, sőt megsemmisítő csapást Kr. e. 500 táján a jgallusok mérték rájuk, majd az életrevalóbb Rómával kerültek szembe, hogy félezer év multán csak kovászként hassanak a római műveltségben, önálló létüket azonban fel kellett adniok. Minket e helyen edényeik érdekelnek. Földalatti sirkamaráikból és egyél) temetkezéseikből ezrével kerültek elő művészi alakú és díszítésű edényeik. Alakjuk nag}

7 rokonságot tmutat a délitáliai görög edényekkel. Diszílésük egy részében eltér amazokétól, más részében egyezik velük. Egyezés esetén az edényt borító máz tájékoztál bennünket az edényt gyártó népről. A különbség elsősorban a fekete máznál állapítható meg. Mïg u. i. a görög edények máza bársonyosan fekete, az etruszk edényeké zöldes-szürkés fényben csillog. A győri múzeumban őrzött etruszk edények közül kellőt a pozsonymegyei Bazinban találtak. Egyik bazini edényünk alakjával az aryhallos-Lipusú edények közé sorolandó (l. 1. ábrát). Finoman 'iszapolt, sárgás-vörös agyagból készüli. A máz már kevésbbé finomí s a ráfestett dísz nincs beégetve a mázba. A máz vízszintesen körülfutó vörös és fekete szalagokban borítja az edény lestél, néhol azonban egy szalagon belül is keverednek a színek. Az így nyert alapszint fehér ráfestessél tették élénkebbé. A -nyaknál és az edény hasán is négy vékony, fehéren testeit .gyürü osztja mezőkre a teljes felületet. iE fehér vonalakat hasonló szélességű vörös vonalkörök fogják közre. A közéjük eső szélesebb mezőket másmás fehérfestékű dísz élénkíti. Nyaklőnél függőleges vonalakat, a vállon tkörbe futó, stilizált leveles indadiszt, a hason cikk-cakkban futó vonaldíszt találunk. Magassága 13.5 cm. Legnagyobb hasbősége 7.5