Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 10. szám. 1933. december - ADATTÁR - Lovas Elemér: Régi levelek
2. Kováts János magyar káplár levele Konstantinápolyból, 1789. jan. 19. Érdemem, felet való drága kedves Szüleim! Régen kivántam kedves Szüleimet állapotom felöl tudósítani, de sem mód sem alkalmatosság mind eddig az üdéig nem adatot. Azért mostanába leg első alkalmatossággal akarom kedves Szüleimet tudósitani. Én Martiusnak hetedik napján a Szerentsétül el hagyattatván, vagy pedig szerentsés voltam, mert Zemlénnél á melly város a Duna mellett Belgrádnak által ellenében vagyon épétve, mi az egész Compagnia a Száva mellet Pigéten a vagy Strásán lévén, midőn' a fel váltásnak ideje let volna b a Törökök reánk ütöttek, mi voltunk 150 ember, és áz Török 2500 vala, az Patáliát el kezdettük 11 órakor dél előt, és tartót három egész óráig, mindenkor ment az Tüz, az én Kaskétámat háromszor le lütték, dej az Isten meg oltalmazván, ámbár mint az essőnek sebessége, és sürüssége az golyóbis ugy szállót, még is egy seb sem eset rajtam, hanem a köpönyegem ugyan öszve vagyon lövődözve, és a zsebembe a Dohány Zsalskómat is kilőtte, az Kapitányom Báró Malovetz meg sebessettetett, hátra nient szerentsésen, mi pedig mivel az né}) igen hüllőit, jésl az erőt nem lehetet tovább tartani, hátra kezdettük menni, azon vad! és pogány nép nagy sebességgel reánk ütőt, akit elöl talált vágta kegyetlenül fő kép akinek hartzapja volt, itt a Többi nép közöt el veszet a Hadnagy Trajtrnan névü, és Zászló tartó Báró Fekete, a strása Mester, és Káplárok, én pedig amint forgattam magam erössen tsapkodtak hozzám, én js a pofájára tettem a kardom a kinek leheléit, és akit értem. Utóllyára az jobb kezem valamellyik meg ütvén puskájával elejtettem, akkor meg fogtak, és mig Belgrádba vittek háromszor akartak fejemet venni, ot be zártak egy setét Töiülötzbe ahol éjjel, nappal gyertya éget és azon 21 ember, akiket velem meg fogtak az nyakára vasat tettek, ugy hogy ha egyik l'eküt. mindnyájának fekünni kelletet, ha egy fel kelt, mindnyájának fel keletet kelni, én is gondoltam az illyen jó portékát az nyakamra lenni, dfe az Basa meg engedte, és vas nélkül 31 nap feküttem az többiek közöt, kenyérnél egyebet nem kaptunk, az is kölesnek polyvájából volt, ollyan mint az öklöm, de volt két font is, vizet reánk mérte, ha megj ittuk és kértünk, ki fizetet bennünket ezen szóval halgas ha meg ittad, mig azon setét Tömlölzbe voltunk háromszor adot a Basa riz kását szárazon, és kétszer levesen, semmit pénzen nem vehettem, egy részt, mivel pénzem nem volt, mert a Pogányok ami kevés volt is el vetfék, második az Várban nem volt mit venni, ama volt is drága volt. Belgrádból el indultunk 12-dik ,7-berbe Constantinopol felé 72 és egész Vidimig mentünk, ott meg szaporodtunk 460. és azon hidegekben mentünk éhen, mivel semmit nem kaptunk tsak kenyeret mig ide értünk, addig meg halt közülünk 310 ki éjhségtül, ki hideglül, én tsak kaptam a Törökőktül, mivel Belgrádba Törökül meg tanultam, mostanába ha Isten haza segit, Törökül fogok beszélni, mert magyarul el felejtek. 1 )
