Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 10. szám. 1933. december - ADATTÁR - Géfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. (II., befejező közlemény)

hatok, hogy a' Diszeli és Bácsi egész, és a' Dobosi i/

á rész Portziót nekem Cserébe, és örökbe 3000 Î: Conv: Pénzbe bevallyad. Söt, hogy lássad, hogy én magamnak semmivel 'sem kivánok több hasznot, mint neked, még arra is kötelezem magamat, hogy azon esetre, hogy ha Badacsonyon akár mikor kedved jöhetne, egy szőllőt szerezned, tehát könnyebbségedre a' Bácsi birtokból szükségedre való rétet is adok vissza. De hogy, ugy mint a' Taxi»né valóban hasznos, és az érette fizetendő Summánál, most még a' malomnak roszszabb állapottya mellett is, nagyobb Interest hozó Portziójának megszerzője, éppen egészen elfelejtkezzek magamról, és ugy is vékony sorsomat ismét ezen részről is ingoványra épittsem, azt! jó lelki esméreteddel kívánni nem fogod, láváit ennyi általam adandó Cautelák mellett. Azon nem is reménylhető esetre, ha a' csudáknak ideje még egyszer eljönne, és nékem hirtelen történhető halálommal, Rozinak második férjétől még gyermeke lenne, hogy az illyen keresztelő Sz. János éppen koldusságra ne julna, hát; azt ás bele kell ezen Transactióba tennünk, hogy akkor Taxisnénak Sz. Péteri Portziója ugyan mindég a' tiéd maradgyon; de Rozinak osztályrészbe ő rá erga deposilionem deponendorum viszszaszállyon. A' fellyebb irtt Diszelt illető Czikkelynck tellyesittésén illy móddal által esvén — minden jáltalad ajánlott atyafiságos tökélleteidet szíves köszönettel elfogadván, — és ja' Fiág ellen mozdított pört, melykyet elménkben már akkor letevénk, mihelyt láttuk, hogy gyermekeink nem születnek, most a' törvényes uton 's móddal örökre letévén, csak a' minden részről való tellyesités, és végrehajtás fog hátra maradni, és azon szives kívánság részünkről, hogy míg élünk, a' jó atyafiság, szeretet, és barátság örvendeztessen bennünket! — Rozi, a' ki csókol, azólta éppen tegnap, megint igen rosszul volt. Is len veled! ölel igaz szives barátod Kisfaludy Sándor. n. Sümegh, 1-a apr. 1821. Kedves Barátom! Én ugyan azon hiedelmet és bizodalmat tápláltam magamban, hogy engem sem tartassz idegenebbnek, mint Horváth Imrét, kinek Hosszúfalusi Portziódat, vagy Horvát Makit, kinek Szalabéri Portziódat örökbe oda adtad;, de látom, hogy a' hold. Prépost által ellenem intézett, és beléd oltott gyülölségnek magva soha egészen ki nem vész belőled; és sajnálom, hogy annyi esztendők ólta általad is tapasztalhatott készségem, és kívánságom, mindenoen kedvedre tenni, és a' mennyire tőlem kitelhetett, neked szolgálni, azt egészen ki nem irthatta, mert én téged még akaratod és kívánságod ellen is mindenkor tudtalak szeretni. Az emberszivet azonban kénszeritteni nem lehet, hogy ide, vagy amoda hajollyon. Nekem ugyan más Verbőczym nincs, nem is lehet, mint neked; de ha Verbőczy a' magyar birtokot a' törvénynek sok csöge, boga