Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Halassy-Nagy József: Surányi Miklós

— asszonyt, kincset, virágot — belepottyantott, az mindig kicsúszott belőle.« A vergődő művész Gundy Miklós bátyja példájából szeretne erőt és vigasztalást meríteni. »Eltevedtem és fáradt vagyok és körülöttem puszta és üres, sötét és hideg éjtszaka ásít.« A kétségbeesésnek micsoda mélysége és őszinte lírája zokog felénk egy életnek ebből a resuméjéből... A Gyújtogató nemcsak hódolat Gundy Miklós emlékének, hanem egyúttal önvallomás is. Önvallomás arról, hogy a művészet megrontja az embert. Megzavarja nyugodt, természetes életében és kibillenti a természetesnek abból az egyensúlyából, amelyben emberek és dolgok igazán a helyükön vannak. Ezt az igazságot Surányi a sásdi templom restaurálásának történetével, a falunak a művészek által történt megrontásával illusztrálja. Nagy és komoly igazságok vannak e könyvben művészi szimbolikus formában — csupa meleg és

1 őszinte líra ez a mű: talán ez az oka, hogy ez Surányinak a 'legkedvesebb, megmeghittebb és legmegkapóbb könyve. A krízis azzal végződött, hogy Surányi kiszakította magát a világból. Visszavonult a Gellérthegy egyik magányos villájába, s ott, távol minden embertől, megírta azt a művét, amely tárgyában is igen távol maradt ettől a kortól és ügyes-bajos embereitől: A fiápolyi asszonyt, Mátyás királynak és Aragóniái Beatricenek a történetét. Egy egész esztendeig dolgozott rajta, ami szokatlan nagy idő a könnyen és gyorsan író Surányinál. Kívülről nézve ez a könyv történeti regény, belülről pedig a legmélyebb lélektani elemzés. Valami szenvedélyes voluptas psychologica 'van e műben, amely arra hajszolja a szerzőt, hogy belenézzen hősei agyának a belsejébe. Ha valaha, hát most aztán teljes hévvel az emberi szív megfigyelője akar lenni, s ez a törekvése sikerrel is jár. Történeti vivisectio jez a mű, amelyben Mátyás és Beatrice cselekedeteinek minden rugója, agyuknak minden idegszála működésében tárul fel előttünk. Surányit általában jellemzi az, hogy csak kialakult jellemek, kész helyzetek érdeklik. Emberek, akik életük csúcsára jutottak. S a regény bonyodalma nála rendesen abban áll, megmutatni, hogy rossz sorsuk, ellenséges erők, hogyan taszítják a hősöket bukásuk felé. Mátyás királyt is dicsősége tetőpontján: Bécs meghódítása után ragadja meg, s azt a küzdelmét festi, amelyet ez a nagy ember feleségével és az egész környező világgal folytat azért, hogy nagy művét eternizálja. A királyné nem ajándékozza meg trónörökössel, természetes fia, Corvin János gyöngének mutatkozik ily nagy örökség hordozására. Beatrix is ellene dolgozik, s a nagy király tragikusan, terve elérése nélkül száll sírjába, műve. pedig összeomlik utána. Az emberi élet rövid ahhoz és az emberi erő csekély, hogy ily nagy feladatokat meg tudjon oldani. A Nápolyi asszony Surányinak legjobban megszerkesztett regénye, s a lélekrajz művészete ,ís itt éri el nála a tetőpontját. A tragikus tárgyat Galeotti pompás alakjával már a humor fénye is megaranyozza. A bécsi és budai népről, a király és királyné környezetéről nagyszerű képeket kapunk. A diplomácia, az udvar