Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november - Pfannl Jenő: Gróf Wymes Ferenc, a győri vár újraépitője a 17. században. (I. közlemény)

a törököt teljesen megbékíteni s midőn 1644-ben Rhodos közelében néhány gazdagon megrakott török hajót élőkelő mekkai zarándokokkal máltai gályák megtámadtak, kedvező alkalom adódott az általános török hadikészülődésre Velence ellen. Juszuf pasa 50.000 emberrel meglepte Candia (a mai Kréta) szigetét s támogatva a velencei uralommal különben is elégedetlen görög lakosságtól, rohammai elfoglalta Retimot s dacára Cornaro proveditore erőlködéseinek, megkezdte a sziget fővárosának, Candiának ostromát. Velence túlsúlya csak a tengeren volt meg, de a belső viszály folytán a törökök elöhaladása a szárazon sem volt kielégítő. Bár 1649-ben ne;n fogadta el Velence békeajánlatát, az ostrom nem haladt előre s a tengeren is a vereségek egész sora érte őket. Ekkor került az albán Köprili Achmed a nagyveziri állásba, ki vasmarokkal fogta össze az ozmán birodalom haderőit s vezette a keresztény Nyugat ellen. Elsősorban Velence ellen fordult. 1657 júniusában háromnapos tengeri ütközetben a Dardanelláknál megszerezte az elveszett hegemóniát az Égéi-tenger felett, elfoglalta Lemnost és Tenedost, s új csapatokkal jelent meg Candia előtt. A szentgotthárdi csata (1664) csak rövid könnyebbülést hozott Velencének, mert a vasvári békével újra felszabadult a török s teljes erővel vethette magát Candiára. Hiába küldött IX. Kelemen pápa pénzt, XIV. Lajos segélycsapatokat, Németország 3000 braunscnweigi katonát, hősies védelem után a Morosini alatt összeült haditanács szabad elvonulás mellett 1669 augusztus 27-én föladta a várost és teljesen kiürítették Candia szigetét. A szalona-i békében Velence 1671-ben lemondott a szigetről s vele végleg az Égei-tengeri hatalomról. Ez volt addig a történelem leghatalmasabb ostroma. A vár 16 évig dacolt a támadókkal. Velence szolgálatában Candiánál több Wymes is harcolt s még az ostrom alatt Francesco de Wymes Lipót császár szolgálatába lépett, mint hadimérnök s Győrött nyert beosztást, hogy a fenyegető török hadjárat folytán ismét fontos szerephez jutó várat az akkori haditechnika állása szerint megtervezze. A legrövidebb út Bécs felé a Duna országútján, Győrön át vitt. Elfoglalása, vagy a benne lévő erők lekötése stratégiai kényszer volt. Nem lehet véletlen játéka, hogy Lipót ép egy ply hadimérnökre bízza Győr vár modernizálását, aki előzőleg ugyanazon ellenség előtt teljesíteti szolgálatot, amely most birodalma fővárosának, Bécsnek elfoglalásával akart reá halálos csapást mérni. A 17. században a várépítés és a várvívás gyökeres átalakuláson ment át. A fejlődő haditechnikának, elsősorban a lőfegyvereknek, az ágyuk hatásfokozása folytán, már az egyszerű, masszív falak nem tudtak ellentállani. A nagyobbodott lőtávolság, a ballistikai faktorok javulása arra kényszerítették a várvédőklet, hogy az ostromlókat lövegeikkel minél távolabb tartsák a vártól. Ennek egyedüli módja volt az ostromlókat előretolt művekkel megállítani s őket rendszeres ostromra szorítani s velük a földalatti aknaharcot is felvenni.