Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november - Pfannl Jenő: Gróf Wymes Ferenc, a győri vár újraépitője a 17. században. (I. közlemény)

Gróf Wymes Ferenc, a győri vár újraépítője a 17. században. — Első közlemény. — Győr vára a 17. század második felében hatalmas fejlődést élt át s új köntösében Európa első várainak sorába lépett: újra elfoglalta a 16. században bírt méltó helyét. A vár múltjának tanulmányozása közben Gr. Montecuccoli Raymund mellett fel-felbukkan egy Vîmes nevű mérnök, aki mint a nagy hadvezér hűséges építőmestere, az átalakítási munkálatokat megtervezte. Neve ott ragyogott a fehérvári kapu márványtábláján is, amely hivatva volt megörökíteni a vár újraszületését. Ma már alig alkothatunk magunknak fogalmat arról, hogy milyen óriási jelentősége és tekintélye volt Győr várának a 17. iszázadban, midőn félelmetes tömegeit az Ozmán újra nyugatnak zúdította. Szinte alig hihető, hogy a geniális mérnöknek neve, aki várunk újraépítéseit megtervezte és hosszú éveken át nemcsak Győrnek, hanem az egész alsómagyarországi várkörzetnek is főmérnöke volt, annyira a feledés homályába süllyedhetett, hogy őt ma több, mint 300 évvel születése után felidézni, személyét megismerni és tanulmányozni nagy nehézségekbe ütközik. A ködös Skóciában állott shakespeare-i szellemtől körüllengett családjának fája, innen szakadt el az az ág, melynek virága volt a titokzatos mérnök. Személyét, munkásságát s nagy szellemét nem tudnám kellőleg előtérbe állítani, ha rá nem világítanék' a háttérre is, az akkori európai politikai helyzetre és a 17. század erődítéseinek s azok megvivásának alapelveire. De némi kitérés árán fellebbentem a feledés fátylát a legközelebbi vérségi kötelékekkel hozzája fűzőitekről is, mert tanulságos és nem lehet közömbös azok egyéniségének és jellemének megismerése, kiknek ereiben egyazon vér lüktetett, kiknek testi-lelki adottságát ugyanazok a szellemi erők alapozták meg, mint tanulmányom hősét. 1. A 17. század derekán a harmincéves háborút befejező wesztfáíidi béke után a török birodalom a Kárpátoktól a Nilus zuhatagáig, az Ararát hegységtől az Atlaszig nyúló hatalmas területen mint félelmes hatalom állt a keresztény Európával szemben. Magyarország a német-római birodalom északkeleti határán, az Adriától a Tisza forrásvidékéig félhold alakban húzódott, homorú oldalán