Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Vargha Damján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (II., befejező közlemény)

A legenda e részében a kifej ezésbeli formák, szavak, mind teljesen helyénvalók. Az olvasó lelkében bizonyos kedves bensőséget ébresztenek e gyengéd gondolatok és bizonyos kellemes szint" és bájt kölcsönöznek e jelenetnek. Ha önmagában és gondolatilag talán nem is nagyfontosságú, kétségtelenül a nemes személyi gyengédségnek bizonysága Szent István az atya szempontjából. De jellemző a XI. század jámbor, gyermekded egyszerűségére is. Ha azonban nem a módot, hanem; a tényt és valóságot nézzük és rnint legendái elemet vizsgáljuk, másképen is értelmezhetjük. Boldog öntudat tölthette el az apostol-király leikét Imre benső életéről szerzett személyes és titkos meggyőződése, mert hisz a kis Imre hercegben megvalósítva láthatta azt, amiért az Ur akarata szerint már évtizedek óta lelkes apostoli buzgósággal fáradozott. Az apostol-atya szükségképen lelki örömet érez a katolikus vallás terjedésén, Imre önmegtagadó cselekedetei, bármily csekélyek legyenek is azok, már a mostani és általa a jövő századok keresztény szellemének hűségéről is bizonyságul szolgálhatnak. István hirdeti, Imre már cselekszi és boldogan éli a lelki életet. A szentírás gondolatai idézhetők: »Hallgasd atyádat, ki téged nemzett.« (Salamon példab. XXIII. 22.); Imre csakugyan hallgatta »a bölcs fiu örvendezteti atyját* (X. 1.); »a bölcs fiu, atyja tanitasa« (XIII. 1.): Szent Imre csakugyan megörvendeztette és mint fiú híven engedelmeskedett királyi és apostoli atyja tanításának és példájának. Az Imre-legenda minden századbeli olvasója a hitigazságnak, továbbá a gondolatnak és fogalmazásnak, a logikai szabályos rendszernek és stílusbeli kifejezéseknek, általa az ok és okozatfejlesztő hatásnak a szellemi élvezője. Az Imre-legenda minden mondata méltán lehetne tárgya a isjtilisztikai elemzésnek. Igy például a pannonhalmi csókjelenet, valamint Imre tiszta házasságának benső küzdelmeiről szóló szakasz stb az író szövegezése alapján szerkeszti, poétikai, retorikai, stilisztikai és mondattani szépségek egész sorát tárja elénk. Mindenütt megtalálhatjuk a lélektani alapot, a logikai okszerűséget; a gondolatok!, mint igazságok erkölcsi súlyát, a mondatszerkezetek harmóniáját, a részek arányosságát; a szemléletességet, a jóhangzást, szabatosságot, világosságot, numerozitást stb. Ahány gondolat, szinte annyi igazság s ugyanannyi mondat; annyi újabb és újabb szellemi és irodalmi szépség, formai és kifejezésbeli tökéletesség. Valóban ihletett és meleg szívvel fogalmazta szerzője az Imreleeendát. Minden részletéből kiérzik az író gondolatainak igazsága mellett azok mélysége, ünnepiessége; mélyen-gyökerező keresztény életcélja, honszeretete, melyeken mint gránit-talajon nyugszik egész élete. — És mindezek mellett feltűnő és jellemző még a latin nyelv használatának biztonsága, a kifejezések szabatossága, a gondolat-tartalom és forma egysége és harmonikus kedvessége. szívében forgatván." Szent István hasonlóvá lett az égi Királynéhoz, akinek később felajánlotta az árván maradt szent koronát és általa a magyar hazát.