Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Werdenich Endre: A kelénpataki régi misekönyv horvát nyelvű feljegyzései

roni és mosoni horvátok nyelve feltűnően egyezik a horvát tengerparti nyelvvel, s ezenfelül — különösen a fesztelen, bizalmas jellegű kifejezésekben — sok olasz szót átvett, amelyeket e nép manap is használ,') míg ellenben a bosnyákok és más horvátok által is elfogadott török szavakat nem ismeri. Amikor a mosoni horvát azt akarja mondani, hogy pl. tolongi a nép, nagy (számban és sűrű egymásutánban vonulnak el előtte a tábori szekerek, katonai csapatok stb., akkor a mozgás jelzésére a broditi se igét használja, amely annyit tesz, mint nagy hajón menni, elvonulni, azzal a fogalmi árnyalattal is, hogy az emberek ä hajón sűrűn vannak egymás mellett, illetőleg, hogy a hajók sűrűn jönnek egymásután. Ennek a népnek tehát a tengeri élettel szoros kapcsolatban kellett lennie. Az is kétségtelen azonban, hogyi a horvát telepítések más vidékekről is kiindultak. A nyugatmagyarországi horvátok, akiknek legnagyobb része ma már burgenlandi területen lakik, a közeljövőben készülnek megülni idéköltözésüknek négyszázados emlékünnepét. Legyen a kelénpataki misekönyvbe jegyzett régi horvát nyelvű töredéknek ez az ismertetése is szerény visszaemlékezés arra a négyszázéves időre, amely alatt jejz a 'horvát tájakról ide települt, munkás és megbízható nép magyar és német testvérei között otthonosan érezte magát, s a magyarnak örömét, bánatát egyaránt becsületes szívvel megosztotta. Werden/ch Endre. L. Schematismus cleri dioecesium Segniensis et Modrusiensis seu Corbaviensispro anno 1910, 24 I. *) A kelénpataki húsvéti énekben olasz eredetű az ora, vagyis óra szó (3. strófa), amelyet ma már, valószínűleg német behatás alatt, urá-nak ejtenek.