Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Timár Kálmán: Perdöntés a legrégibb magyar bibliafordítás irodalmi perében

Majd meg: S újra zengve vallják az örök Atyát, A Fiút s a kettő szent Fuvallatát. P. Rostyt, a katolikus vallásos költőt, semmiesetre sem vádolhatjuk eretnekséggel a »szent Fuvallat« kifejezésért. Itt a rím kedvéért került a megszokott »Szentlelek« helyébe a »szent Fuvallat«. Hasonló nyelvhasználat ez, akár a régi »szent ihles« vagy »szent szellet«. Akik a huszita biblia koronatanujára, a ferencrendi krónikás szavaira alapítják egész elméletüket, legyenek következetesek s fogadják el koronatanűjuknak minden állítását. A névtelen barát szerint ember föl nem sorolhatja, mennyi és mekkora eretnekség van abban a bibliában, melyet ő látott. Legrégibb biliafordításunk szövegében egyáltalában nincs semmi eretnekség. Ezt még a huszita eredet legharcosabb hívei is beismerik. Másfelé kell keresni Tamás és Bálint bibliáját. íme, vallatóra fogtuk magát a kódex-bibliát s az nem tanúskodik a ferences krónika elbeszélése mellett! 4. A „szellet" szó fogalmi tartalma A »Spiritus sanctus = szent szellet« fordítás lett a biblia sibbóletja. Erre a kifejezésre alapítják az egész huszita elméletet. Pedig a »szent szellet« csupán nyelvi régiség, nem pedig eretnekségnek az ismertető jegye. A bibliafordítók a Vulgata latin szövege szerint igazodnak s megvan a maguk terminológiája. Az ő szóhasználatuk szerint: anima = lélek, animus = elme, animal = lelkes, fiatus = szellett, spiritus = szellet, lélek vagy szél (leggyakoribb a szellet fordítás), Spiritus sanctus = szent szellet vagy szent lélek, stb. A bibliafordítók igyekeznek a latin anima és spiritus szót megkülönböztetni a magyarban, mint ahogy pl. a német nyelv is különbséget tesz Seele (anima) és Geist (spiritus) között. Ez a megkülönböztetés ismeretes más nyelvekben is, de megvan természetesen a Szentírás eredeti zsidó és görög szövegében is. A zsidó nyelvben nefeâ (anima) a vegetativ élet princípiuma, ruah (spiritus) a lelki, szellemi élet princípiuma; az első szót emberre, az utóbbit Istenre vonatkoztatva használják. Ennek megfelelői a görög nyelvben: íuyji (psyche) és Tuveöaa (pneuma), a mi bibliánkban pedig »lelek« és »szellet«. A kódexek korában járatos »szellet« szó azonos tartalmú a nyelvújítás kora óta használatos mai »szellem« szóval. A bölcselet- és hittudomány művelői egyaránt különbséget tesznek az anima (psyche) és spiritus (pneuma) szavak fogalmi tartalma között. Bánóczi József írja a bölcselet magyar nyelvéről értekezve: »Szellem és lélek mindketten viszonyos fogalmak; a