Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Bedy Vince: A Szent Adalbert vértanú püspök tiszteletére alapított győr-hegyi prépostság története

felét ugarban kellett hagyniok. Ezek szerint nem sok jövedelmet hozhatott a birtok. Megtudjuk ugyanis a szerződésből, hogy az erdő nagyobb területet foglalt el, különben 25 szekér fát nem adhattak volna a prépostnak ; juhtenyésztést is folytattak a bérlők, amire nagyobb legelőt kellett tartaniok, így a szántóföld kevesebb volt; annak is fele évenkint ugarban maradt. Söptér birtokáért sok pere, határjárási, határkiigazítási ügye-baja volt a prépostnak a pannonhalmi főapáttal a Söptérrel érintkező Selyemsuka-puszta miatt, rníg a két pusztát igazi jogos határai szerint egymástól a 18. század közepén el nem választották. A pusztán jókarban levő uri kúria áll ma is, hatalmas kerttel, udvartelekkel, gazdasági épületekkel a prépost, illetőleg a bérlő rendelkezésére. A 18. és 19. században a prépostok maguk is kísérleteztek a gazdálkodással. Ez időből a széles folyosóból elrekesztett kis kápolna is hirdeti a prépostok gyakori itt való tartózkodását. b) A prépostság javadalmához tartozott az a szőllő is, melyet 1558-ban a prépost eladott. A 17. század' elején az Écs, Nyulfalu, Baráti, Ménfő faluk határában húzódó Gerha-hegyen is a szőllőbirtokosok közé tartozott a prépostság; ugyanis 1615-ben szabad, vagyis kilenced- és tizedmentes szőllőről emlékezik egyik okiratom Ez a szőllő is elpusztult vagy idegen kézre került. — 1622-ben Altabak János prépost ugyancsak a Gerha-hegyen vett 150 frtért szőllőt Nyilas Bálinttól. E szőllőt Ergelyi Ferenc veszprémi püspök, mint nyuli földesúr, magához váltotta, de 1628-ban 70 imperialisért mégis visszaadta Altabak prépostnak, aki azután a prépostságra hagyta. E szőllőt mai napig is művelés alatt tartja a prépostság; területe 1 ~ kat. hold. A vagyonváltság díját készpénzben fizette le érte a prépostság. c) A prépostság javadalmához tartozott a Gerha-hegy bortizede is, melynek összegyűjtésével okmányszerűen csak egyetlenegyszer, 1536-ban találkoztam. A tized értékét, nagyságát ekkor sem jelölte meg forrásom. A török hódoltság korában megszűnt a tized, mert a szőllök is jórészben elpusztultak. A 17. század' végén azonban ismét számot tett e jövödelem. A francia hadjárat ismét tönkretette a sokorói hegyek szőllőit, azért a tized eltörlése nem okozott kárt a prépostságnak. d) A prépostság javadalmához tartozott a mosonmegyei Hegyeshalom (Samaryn, Strass-Sumerein) és Potzendorf terményeinek tizede. E tizedet a legrégibb időben természetben szedték be a prépostok; az összegyűjtésre a tizedfizető falu vagy uradalom adott fuvart és a lerakodásra megfelelő helyet. A tized beszedése azonban igen sok kellemetlenséggel járt; azért legtöbbször bérbeadták a prépostok. Bérlőül rendszerint a földesúr ajánlkozott, aki a kilenceddel együtt hajtotta be a tizedet is. Országos törvények is ismételten rendezték a kilenced és tized fizetésének ügyét — és a bérletet elsősorban a földesúrnak biztosították egy időben. A bér a 17. század folyamán 300—400—450 frtot tett ki.