Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - SZEMLE - Képzőművészeti szemle. Kató Sándor

Jakab Ferenc: A Balaton. Második kiadás. Győr 1932.64.1. Ez a kis mű kettős célt tűzött maga elé: „összefoglalni mindazon ismereteket és szépségeket, melyek a Balatont látogató közönséget legjobban érdeklik, — és a magyar szivek szeretetébe ajánlani csonka hazánknak e sok tekintetben kivételes, természetes kincsét". Mindjárt hozzátehetjük, céljának kitűnően megfelelt. Világos, népszerű ismertetésben vázolja a Balaton földrajzi és természeti viszonyait, múltját és jelenét. Ismerteti fürdőéletét. Külön fejezetet szentel a Balaton és a magyar irodalom viszonyának. Érdeme, hogy népszerűsége mellett sem felületes, minden adata helyt álJ. A Balatonra vonatkozó ismereteinkből csak a legszükségesebbeket adja, de azokat élvezetes előadásban. Kitűnő propaganda irat, s hogy visszhangra talált, bizonyítja az, hogy az eredetileg Kisfaludy-köri felolvasás, már máscdik kiadásban forog közkézen. — i —c. Képzőművészeti szemle. A Képző- és Iparművészeti Társulat soha nem zárta be kapuit, kiállítási termeit és falait egyetlen művészeti irány előtt sem, ha az az igazi szép megvalósítását tűzte ki céljául. A régi, nemes sima, akadémikus festés, az impresszionista és expresszionista irányzatok minden válfaja, sőt öregek és fiatalok legmodernebb kísérletezései és a sokféle „izmus" szülöttei helyet találtak a Társulat évenkínt ismétlődő kiállításain. Az 1931-es őszi (okt. 18-25.) kiállításra husz festő küldte el alkotásának legjavát és legjellemzőbb darabjait, közel 200 képet. Újra köztünk láttuk Herritz Oszkárnak a Felvidéket és olasz városokat fölelevenítő derűs impresszióit (Felvidéki falusi utca, Csipkeverő asszony) és szinte illatot árasztó, színes virágcsendéleteit a vizfestés technikájának nála megszokott fölényes kezelésében. Pandúr József a korai renaissance praeraffaelista mesterein kifinomult Ízléssel alkotta egyetlen kiállított darabját, bájos Madonnáját a részletek finom, realisztikus megfestésével. Szapudi-Laendler nagyszámú kollekciójában ezúttal uralkodó a tájkép. A tiroli és svájci hegyeknek a tiszta légkörön át tündöklő havas fehérsége és üde zöldje épúgy, mint a hazai, győrvidéki szerény tájak csendes folyópartjai kitűnő természetmeglátásról tesznek tanúságot. Sok ceruzarajza is ezt igazolja. Hogy mennyire biztos a figurális ábrázolás terén, arról tanulmányfejei és néhány simán megfestett kitűnő akt tanúskodik. Köztük a hatalmas méretű „Kleopátra," mely a Műcsarnok tavaszi kiállításán már vevőt is talált. Téma és stilus tekintetében versenyez vele Kassa Gábor. A nemes hagyományokat impresszionista erővel párosítja. Akvarelljei, pasztelljei, hol mélykék, majd felhős ég alatt a kaleidoszkopszerüen váltakozó színfoltok sokszor bravúros tobzódását mutatják (több piaci részlet, Uszály a Rábán, Kepék stb) — „Mit bámulsz kenyeres?". „Mulató férfi* c. figurális vásznai széles és mégis egységes előadásban nemzett jelleget, magyar temperamentumot lehelnek. Néhány sikerült portré és a » Hegyi beszéd" bibliai kompozíciója egészítik ki a benyomások és témák változatosságát. Kassa tobzódó, változatos és jövőbetekintő