Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - SZEMLE - Győri szemle. A Kaszinó. — A Kaszinó kultúr-estéi. — A Magyar Történelmi Társulat vándorgyűlése Győrött. — Dessoir Max. — Kisfaludy Irodalmi Kör
vizmus a múltban és jelenben cimmel. — Rövidesen követte ezt március 5-én a II. kultúrest. Márkus Jenő, a Beszkrt. vezérigazgatóhelyettese, aki városunk szeretetének több ízben adta tanúságát, szellemes fölolvasást tartott Pesttől Budapestig címmel ; utána Gy. Márkus Lily, a nagy zongoraművésznő, a legjelesebb magyar Chopin-interpretáló ragyogó művészetében gyönyörködött az egybegyűlt díszes publikum. Hálásan említjük meg, hogy az előadást követő társasvacsorán Márkus Jenő felszólalásában igen melegen értékelte a Győri Szemle helytörténetírási jelentőségét. — A Kaszinó III. kultúrestéje április 6-án Sólyom Andor, a kir. Ítélőtábla elnöke Háborús emlékeim c. előadása lesz. A Magyar Történelmi Társulat vándorgyűlése Győrött. 1932. január hó 10-én a Kisfaludy Irodalmi Kör meghívására egyik legrégibb magyar tudományos társulatunk, a Magyar Történelmi Társulat tartott vándorgyűlést városunkban. A gyűlésen gr. Klebelsberg Kúnó v. b. t, t., ny. kultuszminiszter elnökölt. A Társulat vezetőségéből Domanovszky Sándor egyetemi ny. r. tanár, alelnök, Lukinich Imre egyetemi ny. r. tanár, főtitkár és Kossányi Béla orsz. levéltáros, titkár vettek részt a gyűlésen, de a felolvasókon kívül eljöttek Császár Elemér, Gerevich Tibor egyetemi tanárok, Hóman Bálint, a M. Nemz. Múzeum főigazgatója, Csányi Károly min. tanácsos, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, Jakubovich Emil, a M. Nemz. Múzeum igazgatója, Tóth László múzeumi könyvtárőr, Döry Ferenc, az Orsz. Levéltár igazgatója, Herzog József orsz. főlevéltáros, stb. A vándorgyűlés színhelye a bencésgimnázium díszterme volt, amely zsúfolásig megtelt. A Kisfaludy Irodalmi Kör nevében Kuncz Jenő elnök köszöntötte a Társulatot s fölkérte azt a vándorgyűlés megtartására. Gr. Klebelsberg Kúnó elnök nyitotta meg a vándorgyűlést. Mélyenszántó fejtegetésekkel, mint tudománypolitikus, többek között állást foglalt abban a kérdésben, amely ma döntő probléma a történetírás terén : hogy mi a szellemtudományi iránynak viszonya a történelem egyéb irányú kutatásaihoz. „A történelmi kutatás célja mindig egy szintézis — mondotta — egy szép stílusban előadott összefoglalás. Egy ilyen összeállítás nem nevezhető szintézisnek akkor, ha az pusztán adatoknak egymás mellé rovása s azoknak a vezető gondolatoknak felsorolása, melyek szerint azokat csoportosítjuk és előadjuk. Az egyiket régen levéltári kutatásnak, a másikat történelmi filozófiának nevezték, A legutóbbi történetírás idejében ez a két irányzat mindig megvolt Baj és vita tulajdonképpen akkor támad, ha akár az egyik irányt, akár a másikat mód felett kiélezik, pedig a kettőnek párhuzamosan egymás mellett kell haladnia." — „A másik probléma, hogy jogosult-e az átértékelés ? Ez feltartóztathatatlan, mert minden generáció újra és újra állást foglal a nemzeti múlttal szemben. Minden nemzedék jóformán máskép látja a multat. Mennyivel más volt a renaissance egész világszemlélete, mint a rákövetkező barokké. Más volt a 18. század racionalizmusa után a 19. századnak történeti logikája: minden kor a maga szemüvegén át látta a multat és minden kor meg volt győződve, hogy az igazság csak egy lehet, mert ő látja úgy a multat, ahogy volt.
