Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - ADATTÁR - Gálos Rezső: Kazinczy és a győri csata emléke

Az 1809. június 14.-Í győri csata hiteles hire egy hét mulve jutott el Sátoraljaújhelyre. R zemplénieknek szomorú sorsuk lett. »Veresen és sebben látták magok felé hozattatni a' mi Insurgen­seinket, 's nékik sem kovájok, sem patrontások, sem fent kardjok nem lévén, nem csuda hogy megszállotta a' rettegés, 's siketekké lévén Tisztjeiknek parancsolatjaik 's buzdításaik eránt, meg for­dultak, 's harmad nap ólta sem prófontot sem léhnungot nem kap­ván, erőszakra vetemedtek, rablottak, 's igy a' Pesti hidhoz érvén, ott elfogattattak.« (Lev. 6: 419.) Nem valamennyien viselkedtek igy. Öt közlegény hősi halált halt, Báró Barkóczy kapitánynak pedig ellenséges kartács szakította le a lábát — egy derék káplár, életét veszélyeztetve, kiragadta ugyan kapitányát a tűzvonalból, de az tíz nap múlva belehalt sebesülésébe, miután még igen szép levelet diktált vármegyéjéhez, s annak oltalmába ajánlotta anyját, fivéreit s a hős káplárt, Budaházy Pétert. Kisfaludy Sándor (Hátrah. Munkái, Győr, 1931. 131. 1.) így mondja el a zempléniek szereplését: »Endlich wich unser linke Flügel .. . dem heftigen Kartätschenfeuer ... Hierauf wurde der Oberste Kandó mit den Escadronen des Zempliner Regiments, das eben angelangt war, und noch nie einen Feind gesehen, zum An­griff beordert ... Diese Trupp attaquierte herzhaft; da sie aber einen anderthalb Klafter breiten Graben ankam, der nicht zu über­setzen war ; und von dem Feind mit Kartätschen 'beschossen wurde, blieb die Attaque ohne Wirkung und die Insurgenten mussten wei­chen.« Majd utóbb (273. 1.): »Später wurde die... 1-ste Escadron unter der Anführung ihres Chefs, des Rittmeisters Br. Barkóczy zur Bedeckung einer Cavallerie-Batterie, nahe an der Kapelle bey Kis-Megyer beordert. Dieser Rittmeister drang ungeachtet des heftigen feindlichen Kanonen- und Kleingewehr-Feuers, muthig vor, und stellte sich mit Unerschreckenheit; kaum aber geschah diess, als eine feindliche Kanonen-Kugel das Pferd des Rittmei­sters todtete, und seinen rechten Fuss zerschmetterte. Der Corporal Budaházy trug seinen halbtodten Rittmeister mit Hintersetzung seines eigenen Lebens aus dem feindlichen Feuer.« Budaházy Péter káplár ezért a szép cselekedetéért megkapta az ezüst vitézségi érmet. (U. o. 282. 1.) Július 24-én volt Zemplén vármegye közgyűlése. Itt föl­olvasták Barkóczy báró levelét s ennek mindnyájukat megindító hatása alatt Kazinczy javaslatot tett, hogy állítsanak Zemplén el esett hőseinek Sátoraljaújhelyen emléket; Dessewffy József pedi^ gyűjtést javasolt Budaházy javára. Ott nyomban 800 frtot adtak össze. Kazinczyt és Dessewffyt egyben megbízták, hogy készítsék el az emlékmű tervezetét és feliratait. (Lev. 6: 467. 1.) A beadványt Kazinczy szövegezte. Fogalmazása majd fél­esztendeig tartott, többször megvitatták, végre is az év karácsonya felé Dessewffy átnézi, néhány részletet — igen helyesen — ki­hagyat belőle (nem engedi, hogy Kazinczy a győri csatát Miltiades és Themistokles harcaival együtt emlegesse), s az irat Dessewffyné szép kézírásában kerül a vármegye elé. 1810. májusában tárgyalja

Next

/
Thumbnails
Contents