Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 10. szám. 1932. december - SZEMLE - Könyvszemle. Johannis Lemovicensis opera. Gálos Rezső. — Sebess Dénes: Két Magyarország, gr. — Hekler: A középkor és a renaissance művészete, gr — Kölönte Béla: Emberkék. —i—c. — Programm-értekezések középfokú iskoláink értesítőiben. —i —c

Intelligenciánkat nem szabad irányítás nélkül e kérdések útvesztőibe engednünk, a középiskolának, amely a jövő intelligencia műveltségének, életszemléletének és világnézetének alapjait rakja le, foglalkoznia kell e kérdésekkel Nem szabad ezt az egyetemi évekre halasztani, egyetemi rendszerünk soktekintetben nélkülözi az ez irányban annyira fontos egységességet. Éppen úgy veszedelmes volna ezt az önképzés területére utalni. A kérdést nem oldhatja meg az sem, ha például a tanrendben egy órát biztosítunk a szociális ismereteknek. Fontosabb az, hogy az egész tananyagon végig kidomborítsák azokat a mozzanatokat, amelyek szociális vonatkozásúak. Erre a vallás, történelem, irodalom, földrajz tanításánál nagyon sok alkalom kínálkozik. Az ifjúságban van érdeklődés a szociális kérdés iránt és különösen a radikális oldalon meg is próbálják érdeklődését befolyásolni. A veszély rendkívül nagy és a középiskolának zártabb fegyelmével módjában van azt ellensúlyozni. A szerzetes középiskolákra különösen nagy felelősség hárul ebben a kérdésben. A kilencvenes években a materializmus megismétlődő támadásai miatt a középiskolai híttanítás keretébe felvették az apologetikát, ma ugyanezt követelik szociáletikai, szociológiai szempontok. Ennek a munkának alaposnak kell lennie, az ifjúság igényei e ponton magasak. A katholikus tudomány világszerte magas színvonalon foglalkozik a szociális kérdésekkel, ezt kell megéreztetni az ifjúsággal. A közösség nagy szervező gondolatát kell öntudatosítani a középiskolának, meg kell éreznie az ifjúságnak, hogy szervezetre van szükség, új társadalmi rendre, amely etikailag és világnézetileg a felebaráti szeretet mélységeiben gyökerezik. 3. Gálos Rezső : Adatok a deákos költészet kialakulásának történetéhez. (Női felső kereskedelmi iskola ) — Folyóiratunk egyik szerkesztőjéről lévén szó, dolgozatát csak teljesség okáért említjük meg s méltatás helyett idézzük az Irodtört. Közlemények kritikájának néhány részletét: „A 18. század végén görög-római mértékben megszólaló magyar költészet megindulását és megerősödését, valamint céljainak tudatosodását vizsgálja; az irányt beállítja egyfelől a hazai és külföldi versreformáló törekvésekbe, másfelől az akkori irodalmi életbe. Széleskörű vizsgálódásai leggazdagabban a forráskutatás terén gyümölcsöztek. A deákosok egy csomó versének megtalálta eredetijét, részint az újlatin, részint a klasszikus költészetben (Baróti Szabó Dávid 17 epigrammájáról mutatta ki, hogy Martialis-fordítás!) Szétoszlatta azt a misztikus ködöt, amelybe ellenőrizhetetlen, de valónak fogadott hírek a 18 század derekának antikizáló verstörekvéseit borították: a köd elszállt s Molnár János kísérletein kivül nem maradt ott semmi! — De élesebb világot is vet a kérdés-komplexumba. A ,ritmistákat* lenéző s a rím ellen hadakozó poétikai álláspont gyökerére rámutat a hasonló-célú német és francia törekvésekben, amelyek némi fáziskülönbséggel megelőzték a mieinket, s megtalálja köztük a nyilvánvaló kapcsolatot. Hangsúlyozza, nyomatékosabban, mint eddig szoktuk, Molnár Jánosnak és a triásznak