Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 10. szám. 1932. december - SZEMLE - Szabady Béla: Balics Lajos

Szemle. 311 ki, a források megbírálásában biztos kritikát alkalmaz, az ellentétes adatok megvilágításában és összeegyeztetésében erős történetírói érzéket tanúsít. A művelt közönség részére kellett írnia a művét, de a szakember is tőle kapja meg a magyar történetírás akkori eredményeinek színvonalán a magyar katolicizmus első századának első, a lehetőségig kimerítő történeti képét. A nagyterjedelmü mű kiváló történetírói készséget és képességet árul el, de a nagy közönség előtt nem lehetett népszerű olvasmány tudományos feldolgozási módja és folyton ismétlődő szakvitái miatt, bár az egyházvédő szándék előbukkanása kissé száraz előadása mellett is alkalmassá tették volna erre a célra is. Az elsőt néhány év múlva követte a két részből álló második kötet is kb. 1300 lapnyi terjedelemben. A vitás pontok fokozatos csökkenésével sikerült eljutnia az Árpádok kihalásának évéig. A kötet második része csupán részletkérdésekkel foglalkozik. Az egyházmegyékben mutatkozó változásokon kívül értesülünk a püspöki székek betöltési módjának alakulásairól, a szerzetesrendek térfoglalásáról, az egyházi birtokokról, az egyháziak állami szolgálatairól, a mggyarországi hitéletről és erkölcsiségről, a nevelésügyről, irodalmi tevékenységről, sőt jut hely az egyházművészet méltatására is. Az 1890-ben befejezett művön ma már az újabb kutatásoknak és a modern szellemtörténeti iránynak megállapításai sokat változtatnának, de megjelenése idején Balics a tudomány legmagasabb fokán járt. A folytatás előkészítése közben érezte, hogy a további feldolgozásba levéltári búvárkodás nélkül nem kezdhet bele. Ezért huzamosabb időre Rómába költözött és megkezdte kutató munkáját, melyet itthon is folytatott, a szepesi káptalan levéltárában. Ennek a kutató munkájának azonban inkább csak más feldolgozók látták hasznát. 1894 ben teológiai tanszékét felcserélte a nagycenki plébániával és művének folytatása abbamaradt. Eredeti tervének elejtését nemcsak életkörülményeinek változása idézte elő. A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya azzal a megbízással fordult hozzá, hogy írja meg a mai magyar föld kereszténységének történetét a honfoglalásig. Ennek a megbízásnak köszönjük legértékesebb, legszínesebb, legelevenebb történeti művét. 1901-ben jelent meg A kereszténység története hazánk mai területén a magyarok betelepedéséig, a megbízó Társulat kiadásában, 320 lap terjedelemben. A tízéves termelési szünet kedvezően hatott történetírói készségére és különösen a művészibb előadásban s az anyag megrostálásában észlelhetünk hasznos változást, fejlődést. Történetírói fejlődésének tetőfokára jutott, midőn Sopron vármegye fölkérésére el kezdte gyűjteni az anyagot a vármegye történelmi monográfiájának megírásához. A megkezdett mű a helyi történetírás nagy veszteségére torzó maradt. 1902-ben a győri székeskáptalan kanonokja lett és ettől kezdve püspökei állandóan egyházkormányzati teendőkkel foglalkoztatták. Uj megbízatásai teljesítésében értékesítette ugyan jelentékeny műveltségét, világos