Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Dénes Tibor: Liezen-Mayer Sándor
festészete számára. A bajor nép életének gyökeres tanulmányozása és szeretete Liezen-Mayer egyéniségének még egy jellemző vonására vet fényt. Liezen-Mayer, a királyok és főurak festője, a Lied von der Glocke illusztrációiban a legnemesebb értelemben vett demokráciával az emberi munka apoteózisát rajzolja meg. Nincs benne történelmi staffage. A nő, az anya jkűzdelmes élete összefonódik a föld, a természet szeszélyes életével s az életmozaikokhoz a zenét a megöntött harang adja, amelyről nem maradt le a végzetes jelmondat: »Viros voco, mortuos plango, fulgura frango.« Shakspere-illuszírációiban is (Cymbeline, Romeo és Julia), Scheffel regényének ábrázolásában is megtaláljuk a szöveg festészeti zenéjét. Még Petőfi-illusztrációi is értékesek, pedig LiezenMayer halkabb egyénisége talán kissé távol állott Petőfi lelkétől. 1 ) Ezek után még Liezen-Mayer művészi jelentőségét és helyét a művészet történetében kell megállapítanunk. Győr barokk levegőjével lelkében, rövid bécsi időzés után, Münchenben Piloty mellett alakult ki. Mesterétől azonban az emberi lélek és gondolat keresése, a problémáknak az ellentétekkel való kifejezése, a természet és az emberi test meglátása, a történelmi szerelvények erős alárendelése a gondolatért és vPiloty harsogó szinkezelésének lefokozása végképpen elválasztja és mestere fölé emeli. Vázlatai az impresszió melegével hatnak 2 ) s mint Leonardo da Vinci nagyságát, Liezen-Mayer igazi művészi értékét is vázlatai, rajzai adják. Ezeken látszik meg tehetségének sokoldalúsága, széles művészi látóköre, tárgyainak szeretete, fölényes technikai tudása, változatos vonalvezetése. Nem élt szüntelen történelmi kulisszák között, szerette az egyszerű embert, a munkást, .a föld népét; hitt a transzcendens világban, a csodában s megalkotta a modern Szent Erzsébetet; átélte a Faust-problémát s mint illusztrátor új utat tört. Nem jött haza — s ennyi idő után ki lát oly biztosan a lélekbe, hogy meg tudja mondani, mi oka volt erre —, mégis minden sikerével magyarnak vallotta magát s magyarnak ismerte őt a világ. Nem volt kitörő tehetség, de meglátta s meg is tudta láttatni a szépet. Művész volt a szó valódi értelmében. Pályája Münchenbe sodorta Pilotyhoz s mivel Szinnyei Merse elhatárolt tehetsége nem adatott meg neki, a müncheni szürkületben nem festett Majálist Piloty erős hatása miatt, vázlatai,csak ígéretei a modern magyar festészetnek. Ide iktatjuk egyik nagy modern festőnk néhány szavát, amelyből szintén kiérzik, hogy művészetünk fejlődésére München hatása nem volt kedvező: »Nagy tömeg-rajztermek, semmi mesterségbeli tanítás, soksok esztétizáló dialektika, vitázások a kimerülésig. — — — Egy pár helyi nagyság, Stuck, Lenbachék, ráfeküdtek a város művésziskoláira és ifjúságára, csak néha-néha jöttek nyugatról hírek és 1 ) Az Athenaeum Petőfi-kiadásában. 2 ) Ezt Péter András is észrevette már : A niagvar művészet története Budapest, 1930. [—II. kötet, II. kötet, 110-112 1.
