Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Stengl Marianne: Győr műemlékei

sága mértékletessége. Az idegen származású festők nem egyszer meglepő beleéléssel dolgozzák fel a magyar témát. Nemcsak a magyar barokkról, hanem ezen belül egyes városok barokk-stílusáról is beszélhetünk. Van tipikus győri templomhomlokzat-megoldás, mely a Szent Ignác-temploméból fejlődött ki. Egy síkban való, csak pilaszterekkel tagolt felépítés, vízszintes, erősen hangsúlyozott párkánnyal. A belső térképzés óriás pillérekkel és klasszicizáló párkánnyal tagolt falakból és ablakcikkelyekkel megtört dongaboltozatból áll. Az oltárok nincsenek túldiszítve, oszlopok között két vagy négy szent álló (alakja (

és a tabernákulum mellett egy-egy térdeplő angyal sohasem szertelen mozgásban ábrázolt alakja adja a plasztikai díszt. Vannak továbbá csak Győrött található hangulatos kis utcák, jellegzetes sarokerkélyekkel, terek, melyeket festőién dekorál egyegy művészi szobor. A barokk-művészet olyan mélyen járta át a győriek lelkét, városukat olyan egységes stílusban építették fel, hogy a mult századból már alig találunk említést érdemlő művészi emléket. Talán érezték a győriek, hogy a stílusutánzás nem (igazi művészet, mert most, mikor új, életerős és korunk lelkiségét kifejező stílus van alakulóban, Győr volt az első a magyar/vidéki városok között, amely fogékony lélekkel fogadta, az új gyárvárosi templom felépitésével (Arkay), az örök művészetnek a kor megváltozott lelkivilágához mérten megváltozott formáit. Stengl Marianne.