Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése
tekintetben az 1931. évi mérnökkongresszus) és a Budapesti Mérnöki Kamara is, ugyancsak nemrég foglalkozott vele Magyary Zoltán racionalizálási kormánybiztos is, aki a miniszterelnök elé terjesztett javaslatában ezt mondja: „A fogalmazási ügykört kizárólag jogászi képzettségű tisztviselők nem láthatják el és vannak orvosi, taiári, mérnöki, gazdasági stb. irányú főiskolai képesítéssel biró tisztviselők is Hiányzik azonban az objektiv viszgálata annak, hogy melyek azok az állások és szolgálati beosztások, amelyekben a jogász és melyek azok, amelyekben valamely szakképzettségű tisztviselő állhatja meg jobban a helyét és különösen hiányzik az arról való gondoskodás, hogy a közigazgatás legfőbb fokú intézésében való részvételre hivatott jogi képesítésű tisztviselők a kellő gazdasági, szociális, műszaki és pedagógiai irányban való tájékozottsággal, másrészt pedig a hasonló vezető állásokban működő orvos, mérnök, tanár, gazda, stb. jogi, illetőleg közigazgatási képzettséggel rendelkezzék. Ezen a téren is tehát tervszerű intézkedésre van szükség." Elismeréssel kell fogadnunk ennek a megállapításnak a helyességét és fontosságát, de sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a tervszerű intézkedés késik, késik az érdekek és megnemértés útvesztőjében. A mérnökök évtizedes erőlködése sem tudta előre vinni ezt a kérdést. Szily Kálmán és Söpkéz Sándor illetékes helyen követelték, hogy a mérnökök megfelelő szerephez jussanak a közigazgatásban, s az 1931. évi mérnökkongresszus Veress Gábornak igen alapos és a közérdek szempontjából minden tekintetben indokolt A mérnök hivatása és a közigazgatás racionalizálása c. előadása alapján határozatot is hozott róla, eddig — sajnos — hiába! Nemrégiben Székács Antal, a Budapesti Iparkamara alelnöke a Közgazdasági Egyetem átszervezésének tervével összefüggésben, mely terv ugyancsak a helyes gazdasági kiképzést célozza, igy nyilatkozott: »Egesz közéletünknek az a tragédiája, hogy a közgazdasági képzettség hihetetlenül alacsony fokon áll; például a parlamentben alig akad néhány komoly gazdasági szakértő, pedig ma a politika csak a gazdaságpolitika lehet. « Hogy mennyire fontos a gazdaságpolitika, mi sem bizonyítja fényesebben, mint Kormányzónknak amerikai rádióbeszédében tett nagyszerű kijelentése: »M,a a katonai erények jelentősége háttérbe szóról és gazdaságpolitikai kérdések dominálnak.« Igen jól alkalmazható a mérnöki munkára Rathenau mondása: »Für alles schöpferische Denken ist das Ziel entscheidend, nicht der Weg.« Valóban nem elég, ha műszaki alkotó munkáknál a mérnököt -csak a megtervezés, kivitelezés és végrehajtás eszközlésénél, mint par excellence műszaki munkánál engedik szóhoz jutni; már a célkitűzésnél, a vezető gondolat kialakulásánál is igénybe kell venni közreműködését, mert elvégre mégis csak ő az, aki a műszaki lehetőségeket, e lehetőségek határait legjobban ismeri és legalaposabban tudja már előre mérlegelni, hogy egyrészt ne maradjon kihasználatlanul semmiféle lehetőség, más-