Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése
nika csak az alépítmény és a szellemi kultúrtényezők alkotják a felépítményt. Fontos az, hogy ez az alépítmény teherbíró, tartós és a célnak megfelelő legyen, mert minél erősebb ez, annál szebb, annál nagyobb lehet rajta a felépítmény. Persze dicsérni, elismerni ezentúl is csak felépítményt fogják, mert az alépítményt nem lehet látni, az nem beszél és nem beszéltet sokat Önmagáról. „A technika teljesítményei, — írja említett könyvében Popp — mint tisztán szellemi teljesítmények kétségen kívül méltón sorakozhatnak bármely tudományos tevékenység oldala mellé, legnagyobb müveiben bizonnyal bámulatra méltóan áll előttünk teremtő genialitásában, de (és itt a quod erat demonstrandum !) egészben nem tud kultúrérték lenni, bármennyire elő tudja is segíteni a kultúrát." Hogy miért volna ez így, azt kissé bajos megérteni. — Másutt meglepően így folytatja: „A műszaki munka messzemenő önzetlenséget kivan művelőitől, kezdve a termető és vezető mérnöktől le egészen a végrehajtó részletmunkásig. A műszaki teljesítmény kérlelhetetlenségében és meg nem vesztegethetőségében, az elérhető legnagyobb megbízhatóság után való törekvésben magas munkaethosz rejlik, ami világos, józan, egyszerű és magátólértetődő kötelességérzésü embereket nevel, feltűnés és szereplési vágy, valamint üres páthosz nélküli embereket. Itt felelősséget vállalnak, mely elől manapság másutt szívesen kitérnek, az ügy szolgálatában még saját munkájukat sem sajnálják; a végérvényes megoldásra való törekvés nem sajnálja a már előbbi eredményeket és azokat magától értetődően megsemmisíti egy jobb új érdekében, nem csupán a divatos változtatás, hanem inkább a tökéletesítés kedvéért. A technikus nemcsak új hivatás, hanem értékes új embertipus, aki a tudós, a jogász, a nemzetgazdász, a kereskedő, a katona és az orvos mellett a magán és nyilvános életben még nem élvezi azt a tekintélyt és befolyást, melyet teljesítménye és azok jelentősége alapján megérdemelne." Én úgy érzem, ha arról a foglalkozási ágról és arról az emberről, aki ilyen tevékenységet fejt ki, egy nem technikus, sőt valaki, akinek igen sok kifogásolni valója van a technikán, ekkép nyilatkozik, akkor a műszaki tevékenység joggal és nyugodtan tekinthető kultúrtényezőnek, kultúrértéknek. Nem kívánom fejtegetésem e részét tovább folytatni, bár a témát nem merítettem ki, de annyit hangsúlyoznom kell, hogy a technika, a műszaki munka igen becses kultúrtényezŐ, nagy kultúrérték és legkevésbbé éppen a technika felelős a világgazdaság jelenlegi helyzetéért. Még sok, kevésbbé súlyos kritika hangzik el a technika ellen; így például az, hogy nem. önálló tudomány. Lekicsinyléssel említik ezt, mert azt mondják, hogy a matematikán és a fizikán épült fel. Hát még akarva sem mondhatnának nagyobb dicséretet a technikáról: ám mondjuk, nern önálló; de csalhatatlan, szigorúan tudományos alapon épült fel, így lett naggyá és tette gyakorlati értékűvé az elvont, teoretikus tudományt. Kétségen kívül áll az is, hogy a technika, a technikai próbálgatások, feltalálások