Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Dénes Tibor: Liezen-Mayer Sándor

Bécs láttatta meg vele az aktot. Az antik gipszmodelleken kezdte s mihamar rátért a valóságos emberi, főképen férfitest rajzolására. Érdekes megfigyelnünk fejlődését a test meglátásában. Eleinte alkalmazkodik az adottságokhoz s minden feleslegesnek látszó részletet alaposan kidolgoz. Tiszta, világos vonalai vannak s ezek a vonalak féltő gonddal elaprózottak, a mozdulatok az artisztikum iskolás keresésére vallanak, a hajzat szinte szálanként kidolgozott, számos férfifeje azonban már kivé'el nélkül az egyéniség öneszmélését mutatja, a szemeknek élete, az arcnak önálló léte van. Csupa bíztatás a fiatal, bécsi akadémikus minden vonala.

1

) Bécs rajzkorszaka után valójában Münchenben veszi csak kezébe az ecsetet, de nem azért, hogy mestere szédítő drapériakezelését utánozza; előbb a testet, a mozgást akarta meglátni. Most már inkább a női test érdekli, az adottságokkal egyre kevesebbet törődik, modelljét maga állítja be, vonalai lassan-lassan felszabadulnak, rájön a bőr eleven színére, a vér játékára, megtalálja a mozgás lüktető drámaiságát s ezzel egyre jobban távolodik Piloty mérséklő artisztikumától. A felületes szemlélet a dimenziók felfokozott megrögzítésében talán Rubens lelkét keresné Liezen-Mayer aktjaiban, a mester aktjai azonban épen színkezelésük miatt egészen különös helyet foglalnak el a művészet történetében. Liezen-Mayer aktjainak rajza is kétségkívül szabatos, de mintha a művész — az emberi test örök szépségeit látva — ellágyulna, rajza felenged, szelíddé válik s a környezet szinte magába issza a testet. A több változatban ismert Venus és Tannhäuser Liezen-Mayer minden akt-sajátságát magában foglalja. A Szépművészeti Múzeum képe Venust barlangjában ábrázolja, amint félig ülő helyzetben különös sárgaszínű ágyán pihen, balja puha fátyolt emel fel, térdét könnyű fehér takaró fedi. Jobbra figyel, onnan száll alá a köpenyébe burkolózó Tannhäuser. Amint nézi, fejdíszének ékköve vakítóan ragyogja be istennői arcát, -amelynek csodálatos kerete kibomlott, aranyszőke haja. Szemében a vágy ül s ez a vágy diadalmasan ellepi az egész testet. A kép egészén valami elfojtott csend uralkodik, a lélek tüze bent ég s a színek valami halk akkordban szinte egymásba olvadnak. Ez a remekbe festett szerelmi költemény nem Rubensé, az emberileg átértékelt probléma Liezen-Mayeré, színei és vonalai is csak az övéi.

2

) Annak az igazolására, hogy Liezen-Mayert a különböző ruhába öltöztetett, örök ember érdekelte, emiitjük meg festői technikájának egyik sajátságát. Valahányszor nagy festői álmait akarta valóra váltani, modellt keresett s miután nagyjából megfogalmazta a kép szerkezetét, modelljét ennek a szerkezetnek az *) A bécsi Albertinában és a Szépművészeti Múzeumban számos rajza van e korból. a

) Szép változata a Wolfner-család tulajdonában, amelyen inkább Tantihäuser alakján van a hangsúly. Másik változata Dános Géza úr tulajdonában, teljesen más megfogalmazásban.