Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - SZEMLE - Győri szemle. Szabadegyetem - Könyvszemle. Alexovits Vazul —i. —c. — A fúvózenekar és hangszerei

rohamosan fejlődő Pest hitszónoka világosan látja azt a nagy szellemi és erkölcsi fordulatot, amelyet a felvilágosodás előidézett. Az »illuminatusok« destruktiv munkájával szembe száll és bátor szóval, nagy tudással hirdeti a kalholikus egyház álláspontját. Nagy érdeme, hogy magyarul teszi ezt, a felvilágosodás eszméinek teljes ééf alapos ismeretével. Közi-Horváth József gondosan összegyűjtötte és a maga eredeti kihalásaival kiegészítette azt a kevés adatot, amelyet Alexovits éleiéből ismerünk. E kevés adat alapján is teljes képét látjuk Alexovits életének. Ügyesen foglalja a forrongó kor keretei közé a szerzetes életének szűkszavú adatait. Nagy érdeme, hogy a szűkre szabott keretek között is behatóan foglalkozik Alexovits munkásságával. Az a kép, amely müvei ismertetésénél elénk tárul, mutálja meg Alexovits lelkipásztori, egyben kultúrtörténeti értékeit. Hivatása magaslatán álló pap volt, aki ismerte korának lelkét, ismerte annak betegségeit; lelkiismeretes, melegszívű orvos, akiben megvoltak a képességek arra, hogy gyógyíthasson is. Kár, hogy a kis kötet szűkre szabott terjedelme nem engedte meg, hogy bővebben foglalkozhassak Alexovits gondolatvilágával. Eckhardt Sándor felkutatta azokat a szálakat, amelyek őt a francia apologetikához kapcsolják. A további kutatás feladata volna felderíteni azt, ami Alexovits sajátja és amit másoktói kölcsönzött; megjelölendő volna Alexovits helye a magyar szónoklat történetében és a magyar próza fejlődésében. Kár, hogy ezt a munkát Közi-Horváth József nem végezhette cl. De így is értékes munkát végzett. Alexovits emberi, papi arcát, szónoki egyéniségét szemléletesen, találóan rajzolta meg. —í —c. A í'ÚVÓzenekar és hangszerei. Hermann László zeneiskolai igazgató és Korik-Jónás Dezső, a honvédzene karnagya, páratlanul értékes és a imaga nemében teljesen egyedülálló könyvvel gazdagították a magyar zenei szakirodalmat. A fúvózenekar és hangszerei e. munkájuk nagyszerűen tárgyalja és öleli fel mindazokat az ismereteket, melyekéi úgy a karmestereknek, zeneszerzőknek, mint maguknak a fúvósoknak tudniuk kell. E könyv segítségével bárki, még tanár nélkül is, hozzáláthat fúvóhangszer tanuláshoz. A fúvóegyüttesek sokszor tanácstalanul álló vezetőivel kívánja ez a könyv az egyes instrumentumokat a nélkül megismertetni, hogy hangszerelési szempontokat érintene. — A könyv forgatása feltételezi azonban a zenei alapismeretekben: hangjegy-, hangsor- és hangközismeretben való jártasságot. E műhöz, mely a budapesti Rózsavölgyi és Társa cég kiadásában jelent meg, Hubay Jenő dr. zeneművészeti főiskolai igazgató írt ajánlást. Megállapítja, hogy a magyar szakirodalomban hasonló mű eddig nem jelent iueg. S merit a munka úgy szakszerűsége, mint gyakorlati hasznavehetősége szempontjából kifogástalan, azt mind gyakorlati, mind pedagógiai használatra mindenkinek melegen ajánlja.