Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Timár Kálmán: Perdöntés a legrégibb magyar bibliafordítás irodalmi perében
nyékbeli világi papoknak. Tamás és Bálint papok huszitaság hírében állottak s Márkái Szent Jakab inkvizíciója elé is kerültek. A ferences-biblia elnevezést később felváltotta a huszitabiblia elnevezés. V. i. legrégibb bibliafordításunkat utóbb már Tamás és Bálint papok huszita fordításával azonosították. Békési (Concilia) Emil Adalékok a legrégibb magyar szentírás korának meghatározásához (Üj Magyar Sión, 1880) c. értekezésében nagy alapossággal védte meg a biblia katolikus eredetét. A huszita eredet érveit elsőnek Horváth Cyrill állította össze rendszeresebben Hussita emlékeink (Irodalomtörténeti Közlemények, 1896) című tanulmányában. Am az irodalomtörténet és nyelvtudomány művelőinél még tovább is járta a megszokott ferences-biblia elnevezés, vagy pedig keveredett a huszita-biblia elnevezéssel. Még Horváth Cyrill s mások állásfoglalása után sem fogadták el általánosan a biblia huszita eredetéről vallott nézetet. Gerő János, Böröcz Marcell, Szerecz Alajos Imre s mások szálltak síkra a bibliafordítás katolikus jellege mellett. A nagytekintélyű Szily Kálmán pedig A Müncheni Codex kora (Magyar Nyelv, 1907) c. értekezésében fölelevenítette Békési E. meggyőző okfejtését. 1924 óta ismét előtérbe került a biblia eredetének kérdése. Timár Kálmán és Gálos Rezső tudományos kutatásai lobbantották újból lángra a vitát. Mindketten a biblia katolikus jellegét bizonyítgatják; Timár a premontrei, Gálos a bencés eredetet. Többen is beleszóltak a vitába, részint a katolikus eredet mellett, részint ellene. Fischer is rövid áttekintést ad az irodalmi pörről. A vitás kérdés mai állásáról részletesebben tájékoztat e sorok írójának két újabb munkája: 1. Legrégibb bibliafordításunk eredete. Kalocsa, 1931. — 2. Legrégibb magyar bibliánk naptára és helyesírása. Kalocsa, 1931. 2. A „huszita biblia" koronatanuja. A ránk maradt legrégibb bibliafordítást egy ferencrendi krónikaírónak vagy másolónak följegyzése keverte a huszitaság hírébe. A krónika folytatja és tovább vezeti a Szálkai Magyar Balázs megkezdette rendi krónikát. A krónikás látott valahol egy bibliafordítást, mely a Sp ; ritus Sanctus kifejezést »szent szellet«mk fordítja. A krónikás megbotránkozott e kifejezésen s eretnekségnek bélyegezte ezt a nyelvi régiséget. A kezeügyén megfordult bibliát pedig a Kamoncból 1439-ben Moldvába menekült Tamás és Bálint huszita papok fordításának tartotta. Az irodalomtörténet művelői nem vizsgálták meg behatóbban, hogy milyen régi fordítást láthatott a névtelen barát. A fennmaradt középkori bibliafordítások közül csupán a régebben ferencrendi bibliának nevezett kódex-bibliában fordul elő a Spiritus Sanctus = szent szellet fordítás. Úgyszólván minden töprengés
