Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Szabady Béla: Az ifjabbik Draskovich György győri püspök szerepe a soproni jezsuita kollégium megalapításában
Az iskola megkezdése után azonnal nem távozott még el Sopronból. Megvárta, hogy a királyi kamara is bevezesse a keresztes javadalom birtoklásába. November 14-én Pozsonyból valóban utasítást is küldöttek Rosenmann Sámuel soproni harmincadósnak, hogy Draskovichot iktassa be és november 19-én ez a rendelet foganatosítását jelenthette. 1 ) Azt a kérdést, hogy átadhatja-e Draskovich a jezsuitáknak ezt a számukra elfogadott javadalmat, nem lehetett még tisztázni Nádasdyné miatt, ki ebbe akkor még nem egyezett bele. Az így kétszer is beiktatott püspök munkáján, sok bosszúságán és fáradságán kívül 1396 forint 35 krajcár pénzbeli hozzájárulásával, kis templomuk fölszerelésével és az Istvánffy-könyvtár nagy részének átengedésével is valódi alapítója akart lenni az új intézménynek. Adott neki 100 akó bort, 2 aranyozott ezüst, művészi munkájú kelyhet, egy szépen aranyozott ezüst áldoztatókelyhet, szépművű fedővel, 2 pár ércgyertyatartót, 4 megfordítható, selyemhímzésű miseruhát, több arannyal hímzett kehelyfedőt. De legértékesebb ajándékkal december 3-án lepte meg a pátereket. Szent Xavér napján jelenvolt az ünnepi szentmisén, ekkor odaadta nekik azt a drága miseruhát, melyet Rómában primiciájára készíttetett és amelyben épen ezen a napon első szentmiséjét mondta. 2 ) Ebben a tettében több mutatkozott meg, mint bőkezű jótékonyság, ebben szeretet és hála tükröződött. Hosszú soproni tartózkodása ezzel a szívre mutató aktussal zárult. December elején visszakészült Győrré, hogy erős keze súlyát nagy egyházmegyéje más területein is éreztethesse. Néhány év múlva a pornói apátság és a soproni keresztesjavadalom tényleges átadása körül mézeteltérések merültek fel Draskovich és az általa alapított soproni jezsuita-rendház elöljárói között. A püspök makacs vonakodása miatt egyházias, tiszta jószándéka gyanúba került. Voltak a rendtagok között, akik ezt a vonakodást annak tulajdonították, hogy a Rend befolyásos tagjai nem támogatták kellő eréllyel a nagyratörő Draskovichot a Pázmány halálával megüresedett esztergomi érsekség elnyerésében. De ezeknek a gyanúsítóknak nincs igazuk. Draskovich talán egy kis időre elkedvetlenedett, de a jezsuitákról nem feledkezett meg. A győri jezsuita-kollégium története mindenkor tanúsítja az utókor előtt, hogy említett kudarca után, éppen szerencsés vetélytársának, Lósy Imrének, az új érseknek kérésére gyökeresen megoldotta a győri kollégium megnagyobbításának ügyét. Ha neheztelt volna a jezsuitákra, aligha rontott volna fölfegyverzett jobbágyaival és a segítségül hivott végvári katonasággal 1637. június 23-án a győri székeskáptalanra, mint Győr mezőváros földesúrára, hogy kikényszerítse tőle és az érdekeltektől a szükségessé vált hét polgári ház átengedését. Pedig teljesen tudatában volt erőszakos cselekedete törvényes következményeinek. Ismerte káptalanát, mely még Pázmány fenyegetésére sem teljesítette a jezsuiták kérését és közvet*) L. Országos levéltár idézett hely fasc. : 11., num. : 18. 2 ) V. ö. História Collegii Sopron. 65. 1. és Dobronoki leveleskönyve 197. 1.