Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Nagy József: Az igazság

előlök nem lehet kitérni. Az ilyen és hasonló valamik az igazságok, amelyek ennélfogva éppen nem fikciók, sőt nagyobb erejű tényezők még az érzéki valóságnál is. Fikciók igenis vannak a mi világunkban, mert az ember bizonyos irányokban csakugyan szabad alkotó lény és alkotásaiban éppen ezért felszabadulhat úgy a valóság, mint az igazság nyomása alól. Ilyenkor azonban az elgondolást nyomon kíséri az a tudat, hogy »így is lehet, meg úgy is« és a mi tetszésünktől függ, hogy melyik mellé állunk. Eszményeink nagy része ilyen fikció, — ezzel mindenki tisztában van. De az igazság nem eszmény, ez mondjuk így — tény, kikerülhetetlen fennállás, feltétlen érvényesség. Eszmény az igazság megismerése: itt már lehet szó arról, vájjon akarom-e megismerni, vagy nem törődöm vele. Egy szóval: az igazság megismerése nem feltétlen szükségesség, nélküle is lehet élni, bár nem úgy, mint vele. A fikcionálista tehát az alkotó embert látja csupán és vele azonosítja a megismerőt is, holott alkotni és az igazságot megismerni nem azonos valami. Äz alkotó csak magamagát és az ő eszményét látja, s nem azt, amiért ő és az eszmény egyaránt vannak: az igazságot. Ä fikcionálista korlátok közt él, s az anyagi természet fellegei elzárják előle az égboltot az igazságok világa felé. Azt állítja: minden, ami nem anyagi realitás, csupa fikció,— s nem veszi észre, hogy akkor ez az állítás sem egyéb, mint fikció, noha a feltétlen igazság érvényét követeli a számára. A világon minden vagy gondolat, vagy gondolatnak a tárgya. Ez alól a materiális valóság sem kivétel. S mikor a fikcionálizrnus önkényesen különbséget tesz a gondolat tárgyai között, az egyiket valóságnak, a másikat fikciónak nevezve, akkor alapos indok nélkül, fikciószerüen jár el és zűrzavart támaszt, mert fikció és valóság is csak úgy lehet valami, ha van, aminek az alapján megítélhetem, hogy ez fikció, ez meg valóság. Ilyen pedig az érzéki észrevétel nem lehet, hanem csupán az, amihez ezt az igazságigénye megállapítása végett hozzámérem,,

s ez csakis az abszolút, változatlan és egyetemesen érvényes igazság lehet. Ennélfogva az igazság nem fikció, s tudásunknak nem az emberi mivoltunktól függő mozzanata, hanem mindennek szükséges előfeltétele. 4. Az ismeret. Az igazság tudomásul vétele az ismeret formájában megy végbe, amelyet tudásnak szoktunk nevezni. Minden ismeret valami ismereti tárgynak a megragadása a tudatban. Két tényező szerepel