Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. I. közlemény

Igaz, hogy Bellosich, bábolnai katonai plébános is Graczával egybehangzóan a Csanak—Igmánd közti útszakaszra helyezi Görgeit. Ámde Bellosich legfeljebb a bábolnai indulás és a harc nyomainak szemlélete tekintetében számít közvetlen tanúnak. Görgei Kornél el volt keseredve dandárának kudarca miatt.

1

) Nyomban kérte felmentését a parancsnokság alól és másnap bevonult ezredéhez (Miklós-huszár). Tehát Görgei Igmándot félórával előbb elhagyta és Kocs felé menetelt, mikor a bábolnai szerencsétlenségről hírt vett. Csapatainak végét visszafordítva Nagy-Igmánd előtt védelmi állást foglalt, arcban a Bakonyértől védve, a hid mögött. Ágyúit a most is meglevő napoleonkorabeli sáncokra vontatta fel és à cheval állván az országútra, a vissszaözönlő utóvéd-dandár részeit felvette. Ottinger Csanak-majorig üldözte őket, ami a kőhidtól mindössze 1 km.-re van. Ez az ütközet csak a magyar részről való ágyúzásra szorítkozott és egy osztrák tüzér-halottat kért áldozatul. 1V

2 óra múlva Ottinger visszatért Bábolnára,

2

) Görgei csapatai tovább meneteltek, ő maga vezérkarával egy útszéli majorban (Csanak?) töltötte az éjet. Itt dőlt el, hogy folytatja útját Buda felé, holott kényelmesebb lett volna Komáromba zárkóznia. Ez elhatározásában közreműködött az az ígéret is,

3

) hogy a Vértesekben jól megerődített állások várják; ebben azonban Görgei ismét csalódott. Ottinger az éjet — a szokásos gyertya-elszámolás tanúsága szerint — a bábolnai kastélyban, csapatai a szabadban töltötték, ugyanott. December 29-én aztán Ölbö—Mezőőrsön át bevonult Jellasichhoz. Perczel móori, Görgei bábolnai csatavesztése igen lesújtó hatással voltak a honvédhadsereegre.

1

) Windischgraetz e körülményt a császárhoz írt jelentésében felemlíti és véglegesneK mondja. * Szilveszter napján leesett az első hó.

5

) Ekkor vonult be Windischgraetz gyalog- és tüzércsapatokkal Bábolnára. Ö nevezte a honvédeket először rebelliseknek. Görgei főhadseregének visszavonulása folytán, mely egyébként zavartalan ' volt, Windischgraetz 1849 január 5-én bevonult Pestre. Telt-mult az idő. Közben a szerbek ellen operáló déli hadsereg kiürítette a Bánátot és Cibakháza—Tiszafüred—Poroszló körül, a Tisza mögött egyesült a magyar főerő, mely átszervezve, megedzve 4 hadtestet tett ki; ezek közül az I. Klapka, a II. Aulich, a III. Damjanich és a VII. (eddig »feldunai hadsereg«) Görgei vezénylete alatt. A fővezér Dembinsky lengyel altábornagy volt. A kápolnai kétnapos csata eldöntetlen maradt. Dembinsky elvesztette alantasainak bizalmát. Hosszas húza-vona után Görgei lett e seregnek főparancsnoka. A VII. hadtestet Gáspár ezredes, 1

) Görgei István id. m. 2

) U. o. 3

) U. o. 4

) Windischgrätz id. m. 96. I. 5

) Hechenberger id. följegyzése.