Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Szabady Béla: Győri kancellár-püspök

cggi köböl lisztből penig hánj czipó leszen, tudni kell, azhoz képpest, mivel meddig ér, tudhattia. Az konihatartásába móggia leszen, ha valahol ió mészárost keres Réfaluban és ha Szigetbe is. Én adok 200 frtot kölcsön. Végien az marhának az iavában, vágassa le, ha fele niereséget az mészárosnak adgia is, iün anni rajta, hogj az én pénzemet is megh adhattia és konihára is leszen és faggiuba is jut. Az nielvet penig osztálon kivűl ide tartozzék az mészáros adni. Hogj penig megh ne csallják, az niuzott marhát mindenkor megh mázsáltassa. Ugj vágjon, mikor meleg, az hús nehezebb, mennit kellessék engedni, maga industriája. Hitelbe penig húst ne hozasson, hanem mindenkor azon niereségből aggion húsravalót. Báránjókat ha vesznek az székre, az bőreit megh tarcsiák és az mészárost az felétől pénzül kell kielégíteni, az mikor penig sok leszen, megh kell idein giártatni cseléd számára. Az szerént ha az báránjdézsmában megölnek az ház szükségleteire. Az majorban fejős tehenet 7 vagj 8-at szerezzen, annak hasznára gongia leggen fris tikmoni kedvéér tarcsion tjúkokat is, de ne sokat, mivel az lovasok csak elverik. Az korcsiomákat megh ne hagjja szűnni, melli industriából az szolgák fizetésire elérkezhetik. Egész esztendő által penig neki engedem az korcsmát kivévén az három holnapot, mellien, ha Rákosi borokat magam számára akarok áruitatni tudására leszen. Adok pedig neki az kereskedésre 200 akó bort, ugi hogi annak az ára fenn maraggion mindenkor és azzal végien bort, az niereséget kölcsie és tarcsia szükségükre, hogi penig jobban kelljen, jót végien. Az három holnapi korcsomán, ha magam árultatok, annak csak egj pénzéhez is ne niulljon Praefectus és az én hirem nélkül, hanem hogi minden hordó bor mehent elfogj, bevegje az árát és jól megh eörizze, megh tudván mindenkor háni akó volt és megh látiván ha helien az árra (!) s fel iegiezvén. Minthogj penig az három holnapban senkinek árulni nem szabad, hanem itben az városban csak Eő fölséghe számára, az Újvárosban a káptalanéra, Szigethben és Réfaluban az én számomra. Ha Pataházán árulni kezdenének mivel minden felöl az én földemen kell bevinni, ott is az mint lehet impediállja. Egieb aránt Profont mesterrel és Capitan Urammal is magát segittetvén, engemet sietséggel informálván mit kellessék csielekedni. Isten ezt adván érnem, az mit parancsolok, ahhoz tárcsa magát. Az árendáJáshoz semmi közit ne árcsia és az házhoz való dézsmákban se pusztákkal se faluk dézsmájával ne barátkozzék, hanem az ki kér, reám igazicsia, de ugi hogi igaz információt irjon menni hasznot tehet az az dézsma és micsoda heljen vágjon. Az után ha én tőllem arendatoriája leszen, adgia oda, ha penig levele nem leszen, vagj tőllem vagj Praefectus uramtól, az ki dézsmát praetendál, az én számomra dézsmáltassa. Az dézsmálást penig idejiben végezze és igen hiven tanácsot kéretvén mindenektől, az az, hol békességes és hasznos, maga jelen