Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - ADATTÁR - Gálos Rezső: Fabchich József kiadatlan himnusz-fordítása

ha az Trokeust az Templomi Nótára mondod, fogsz bajlódni. Igy járnak mind azon énekek, mellyeknek vagyon kótájok egy nyelvben, ha Magyarra fordítatnak tzikkelenként, és ugyanúgy akarod énekölni.« Talán, hogy a jó fordításra példát teremtsen, de még inkább, mert az egész breviárium magyarra fordítását sürgeti, lefordítja utóbb a Jani lacis orto sídére... himnuszt. Ä breviárium fordításában — írja — »Leg nehezebb munka lenne az vers, az zsoltárokat jól fordította Káldi, és az egész Bibliát. Az verseket egy poétára kell bízni, örömest eljárni fog ez hazafiúi munkában. Próbáld miképen fog hangzani — — — ez zsolozsma akár Gergely, akár Ämbruskent«: Jam lucis orto sídére . . . Kolcsolt kezünkkel Istenünk Kérünk hajnal hasadtakor, Egész nap, míglen dolgozunk, Reánk ne szálljon ártalom. Nyelvünket őrizzed zabián, Házunk se légyen patvaros, Szemünket óvjad untalan, Ne lásson hiú kelepcze-vázt. Szivünkbe lakjék tisztaság, Kerülje tompa kábaság, Testünk ne légyen hogy kevély, Mérték szerint együnk, igyunk. Hogy az napnak lenyugtakor, Éjjelnek visszatértekor Világ tartozftajtasiban Vígan dicsérjen énekünk. Irgalmazz égi szent Atya, Atyával egy természetű Lélekkel annak egy fia, Ki most s örökkön uralkodói. Valóban eszünkbe jut, amit a Tövisek és Virágokban Kazinczy mondat Fabchich-csal önmagáról: »Az kilenc szüzek — a Múzsák — zordon citerát adának énnekem — — — Nincs tulajdon köcsök híjján. — Nem egyenlő bájt ád mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved, buzogtam én is érte. Nevemet áldd, tisztöld.« Sajátos »kecs« van a győri poétának ebben a fordításában is és jó magyar nyelv. Tisztöljük nevét. Gálos Rezső.