Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

E nehéz időkben a város vezető és fej nélkül maradt, nem volt, ki a városkormányzásnak és a polgárság megvédésének súlyos keresztjét az ellenséges megszállás áldatlan viszonyai között vállára vette volna. E hálátlan szerepre isméit a már oly sokszor bevált erőnek, Hergeszell Ferencnek kellett minden ellenkezése dacára, az osztrák katonai nyomás vaskényszeréből vállalkoznia: őt nevezte ki aa Győrbe érkezett királyi főbiztos, gróf Zichy Bódog a város polgármesterévé. Vállalta a Kálvária-járást s irgalmatlanul nehéz viszonyok között igyekezett tőle telhetően városa és polgártársai érdekeit szolgálni ezen ideiglenes, kénytelen-kelletlen vállalt tisztében is, melyet az év tavaszán végbement tisztújítás előtt bizonyára nem ily módon és körülmények között vélt -elfoglalhatni. Polgármesteri működése 1849 január első napjaitól 1849 május 6-ig tartott, tehát még 1849 április 26-ika után is, mikor az e napon vívott ácsi csatában a fiatal és vitéz magyar hadsereg a császári csapatokat megverte s ezek nyomában Pöltenberg Ernő, a későbbi aradi vértanú-tábornok vezérlete alatt Győrbe bevonult. 1 Az osztrák csapatoknak a városból való kivonulása után Hergeszell Ferenc rögtön összehivatta a 48 májusában választott törvényes közgyűlést, mely előtt tisztét azonnal le akarta tenni, de a közgyűlés által ennek felsőbb intézkedésig való megtartására egyhangúlag felkéretett. így tehát vitte a polgármesterséget, és pedig a város egész polgárságát képviselő közgyűlés felkérésére és egyhangú bizalmából a magyar uralom helyreállta után is még mintegy 10 napig, 1849 május 6-ikáig. Ekkor újból megjelent Győrött Lukács Sándor, magyar kormánybiztos, a júniusi képviselőválasztáson ellenfele, jelentkezett Korbonits István is, a törvényesen megválasztott, de állásáról lemondott polgármester, akinek Hergeszell Ferenc polgármestersége alatt a magisztrátus 1849 január 26-án hozott határozatával az 1848 : XXIII. t.-c.-re való hivatkozással és annak alkalmazásával (úgy tekintvén őt, mint aki a tisztújításkor volt állását elveszítette,) volt főjegyzői fizetését nyugdíjképen utalta. (Érdekes adalék a magyar törvények szerinti jogfolytonosságnak az osztrák fegyveres uralom alatt volt fenntartására és egyben arra nézve is, hogy ekkor még a császári hatalom tényezői sem vonták kétségbe, mint később a magyar király által szentesített 1848-iki törvények érvényességét, mert hisz különben a szigorú ellenőrzés alatt állott polgármester és tanács ilyen határozatot nem hozhatott volna.) Nem volt tehát akadálya már a városkormányzás Hergeszell Ferenc részéről való átadásának. Erről az aktusról és Hergeszell Ferenc lemondásáról az 1849 május 6-ÍKÍ közgyűlésről felvett jegyzőkönyv a következő szakaszban emlékezik meg: » Hergeszell Ferencz képviselő előterjesztette: hogy valamint ő a polgármesteri hivatalt, melly ne k clválolása hosszas ellentmondásai után is akarata ellenére szoros kötelességévé tétetvén, arra kényszerii-