Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 1-3. szám. 1931. január-március - Bedy Vince: Szentháromság-kápolna

a kápolna mestere. A birtok nagyságát és jövödelmezőségét egyetlen okmányom sem részletezi. Szó esik a birtokhoz tartozó rétekről, melyeknek megvizsgálására 1538-ban Nagybaráthy János őrkanonokot küldte ki a káptalan. Kisbarátfalu a Héderváryak birtokához tartozott, azért valószínűnek látszik, hogy ebből hasították ki a kápolna földjét, mely így a győri határ déli részével érintkezett. 1589- ben Gregoróczy Vince győri vicegenerális ellen ismételten panaszt emelt a káptalan ; egyik sérelme abból állott, hogy Tarisznyavár, másként Megyer felét is elfoglalta, pedig az a káptalant illeti. Az egész terület a Hugó hegyen, vagyis inkább dombon épített kis vártól kapta nevét, melyet a nép Tarisznyavárnak hívott. Az 1592. évi határjárás hat tanúval igazolta, hogy Megyer felerészben a győri káptalané. Tarisznyavárral közös határa van a káptalannak és a tarisznyavári földeknek egyik fele is azé. A birtok egyik határa Nagybarátihoz, a másik a megyeri szentegyházhoz közel a Hugóhegy felé húzódik. 1590- ben és 1593-ban a harmincad-hivatallal pereskedett a káptalan a tarisznyavári legelő miatt. A pannonhalmi főapát ugyanis a győri harmincadosoknak adta bérbe tarisznyavári legelőjét, akik aztán a kápolna rétjét is lefoglalták. Draskovich Mátyás nagyprépost és Ankerreith Ádám pápóci prépost védték a kápolna jogát a bíróságnál és királynál. Ez idő után többé nem találkoztam felhasznált okmányaimban a tarisznyavári—megyeri birtokkal. Győr vidéke török kézre került, a falu is elpusztult, a megyeri birtok a kápolnára nézve végleg elveszett. b) A Szentháromság-kápolna javadalmához tartozott Mesterfán egy egész telek és a mesterfai borkilenced harmadrésze. Lábatlany Gergely ajándékozta e jövedelmet a kápolnának lelke üdvéért, tehát alapítványképen. Az adományt a későbbi mesterfai birtokos, Babonay Zsigmond is megerősítette. Mesterfa a törökidőben elpusztult, ma az écsi határ egyik részét képezi, mely ma is a káptalan birtoka. c) Nagyszöllös és Kerta veszprémmegyei faluk gabona- és bortizede szintén a kápolna javadalmához tartozott, — de ismert okmányaimból nem tudom megállapítani, hogy az alapító Héderváry János püspök vagy más jótevő adományozta-e a kápolnának. A legrégibb időben maguk a kápolnamesterek szedték be a tizedet. 1496-ban Tatay Mihály győri kanonok és kápolnamester egyezkedett a vásonkői várnaggyal, Udvary Pállal és a nagyszöllősi—kertai községi megbízottakkal a tized ügyében. A tized beszedésével járó sok nehézség miatt legtöbbször bérbe adták a kápolnamesterek e jövedelmet ; bérlőül maga a földesúr ajánlkozott, aki a kilenceddel együtt behajtotta a tizedet is. Az egész 16. és 17. századon át Choron András devecseri birtokos és a vásonkői (vásoni) Horváth-család, mint földesúr, volt a bérlő. A bér a 16. században 20—40 frt között váltakozott, a 17. században 72 tallér volt. A 17. század középé-