Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

e súlyos keresztet és annak minden kálváriáját 1849 májusáig,, amidőn az osztrák csapatok Győrt elhagyták. De erről majd később ! Az 1848 : XXIIÍ. t.-c. alapján megtartott tisztújítás Győr szab. kir. városnál 18^8. évi május 22-én vette kezdetét. • A tisztújító közgyűlésnek a város levéltárában megőrzött eredeti jegyzőkönyve szerint a megelőzően ősi szokás szerint tartott istentisztelet után Tóth Imre, a régi magyar polgárőrség kapitánya, választási elnök az ülést megnyitván az eljárás azzal vette kezdetét, hogy Steffanits József főbíró, a régi szervezet szerinti első tisztviselője a városnak, »választás alá kerülő több hivatalnoktársai nevében is érzékeny szavakban leköszönvén, hivatalának jelképét, a kormán y i buzogányt, a felügyeletére bízott kulcsokat és pecséteket a választási elnök ur kezeihez letette, melyet Hergeszell. Ferenc kapitány és Bugii Pál főhadnagy Urak is hivatalukat felölő buzogányaikat az Elnök ur kezeihez lett benyújtása által követtek, Toscano József szónok ur pedig az eddigi kültanács nevében is őszinte nyilatkozatban lépett vissza«. Ezen éljenzések közt történt őszinte nyilatkozatok után — mint a jegyzőkönyv mondja — a választási elnök helyettes kapitánnyá Horváth Endrét, helyettes tiszti ügyésszé Szuborits Jánost, helyettes jegyzővé pedig Zmeskál Sándort nevezte ki. Mindjárt ezután Szuborits János helyettes ügyész egy fontos indítvánnyal lépett fel. Nevezetesen indítványozta, hogy a közgyűlés által május 16-án hozott »azon végzés, mely szerint azon esetre, ha a kijelölő bizottmány valamely hivatalra az összes választók többsége által követett egyént a kijelöltek közé nem sorozta volna, ez 4-ik kijeleltnek besoroztassék, — mint az akkor még meg sem választatott s igy nem is létezett kijelölési bizottmány jogaival, de a miniszteri rendeletekkel is világosan ellenkező és így a közbizodalommal választott bizottmány független állását korlátozó végzés érvényteleníttesssék s a kijelölő bizottmány világos jogainak gyakorlatában seinmikép ne akadályoztassék«. Ez a választás törvényességét megóvni hivatott ügyészi indítvány határozatba is ment; hogy azonban épen Hergeszell Ferenccel szembojn a városkapitányi állásra való választásnál milyen eredménnyel, utóbb látni fogjuk. E tisztújításon ugyanis Hergeszell Ferenccel szemben valóban nagy méltánytalanság történt. Öt, kit előzően kétízben küldött fel városa az országgyűlésre követnek s kit 35 éves korában tanácsosnak választottak meg. 1846-ban, életének negyvenedik évében pedig a főbíró és a polgármester után a harmadik kolumnáris állásba, a városkapitányi székbe emelt a közbizalom s aki ennek minden reáruházott tisztében derekasan megfelelve híven szolgálta városát és a közérdeket, nemcsak az általa megpályázott polgármesteri állásra nem választották meg, hanem nagy szótöbbséggel mellőzték eddigi állásának, a városkapitányi tisztnek betöltésénél is.