Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 8-10. szám. 1931. október-december - Jerfy Géza: Győr város utolsó országgyűlési követe a pozsonyi diétán

Községnek Pozsonyban Martius 18-án Í8-18. alázatos szolgája H er gesell Ferenc: országgyűlési kövei. Ugyan tegnapi napon folytonosan és felváltva tartott kerületi és országos ütésekben kelt határozatot és törvényjavaslatot, mellyet éjfél utánig tartóit országos ülésben kaptunk meg a nyomdából, szinte ide fektetve megküldöm. Martius hó 19-én Jlergeszell.a Csatolja a jelentéshez Hergeszell Ferenc még az országgyűlésen egybegyűlt karoknak és rendeknek egy kinyomatott nyilatkozatát, mely részletesebben szól arról, hogy addig is, míg fcg népképviseleti rendszer alapján Pesten tartandó országgyűlés megalakíttatik, mely teendők lesznek még az utolsó pozsonyi rendi országgyűlésen elintézendőK. Kitűnik e jelentésből az a lázas ütemű munka is, mely a végső napjait élő rendi Magyarország utolsó országgyűlésén kezdetét vette; március 19-én már éjfél utánig nyúltak az ülések. Rövid pár nap alatt tehát sikerült az utolsó pozsonyi országgyűlésnek, mely méltán nevezhető történelmünkben alkotmányozó gyűlésnek, gyors és erélyes lépések által törvényes úton lerakni a nemzeti öncélúságnak és a nemzet alkotmányos életének megteremtésére szükséges alapokat. Érdekes ez alkalommal visszapillantást vetnünk az országgyűlés küldöttségének nagy történeti jelentőségű bécsi útjára. 1848 március 15-én reggel indul el velük a bécsi gőzhajó Pozsonyból, nhol már előző este a nép lelkes üdvrivalgásai iközött fáklyásmenettel ünnepelték őket. Pozsony akkori hangulatát és a hajó elindulását érdekesen írja le a Hazánk cimű győri magyar napilap 1848 márc. 21-iki számában, pozsonyi tudósítójának tollából megjelent lelkes hangú cikk: »A gőzös füstöl, a nemzeti lobogók büszkén hirdetik, hogy Magyarország czhnerél megérdemlik s az ezer meg ezer ajk prömkjáltása híven tolmácsolja a keblek érzelmeit, mely csonkitatlanui e szavakban látszik összpontosulva lenni: fiijen a nemzeti nagyság' Sokan jelentek meg a küldő ttségi tagokból külön-külön megélj enzéssel kisérve, de mint mikor a napnak sugarai csak magában a napban találják fel megszakadozott fenyőknek teljes ragyogását, ugy az egész küldöttség keresni látszik azon fénypontot, mely osztatlan hazafiúi szeretettel melegíti keblökel, ezer meg eaer szem keresi e jóllevő napol s egyszerre mintha villany rázla volna meg a kebleket: éljen Kossuth' hangozik! a partról és viszonozlatik a gőzösön és viharos taps és éljenzés között vezeti karján nejét, a vele rokonérzelmü nőt a rendületlen honpolgár. 10 óra és 5 perczkor indult meg a haza lelkes férfiaival telt gőzös ágyudörgések és a nép kiáltozása között: éljen Balthányi! éljen Kossuth! éljenek a lelkes képviselők! zugó morajjal hasitá a vigan hullámzó Dunát, mely büszkén szakadhat ezután a tengerbe, mert egy csepp vérfolt nélkül viheti meg a nagyvilágnak nemzeti nagyságunk hirét.«